 |
 |
 |
|
1
A nevem egyelõre csak:
Iskolaújság
A Sylvester János Protestáns Gimnázium lapja
I. évfolyam 1. szám
Tiszteletpéldány
1997. szeptember 30.
1997. augusztus 31-én tartotta elsõ tanév-
nyitó istentiszteletét iskolánk a Lõcsei úti
evangélikus templomban.
Itt hangzott el igazgatónk, dr. Bibó István tanévnyitó
beszéde:
Kedves Barátaim: tanárok, szülõk, régi tanítványaink,
vendégeink; kedves új diákjaink!
Nagy örömmel és szeretettel köszöntöm azokat,
akik egybegyûltek ma erre az ünnepélyes megnyitóra.
Azt remélem, hogy mindnyájunk nevében beszélhetek
ma örömrõl.
Mert öröm az, hogy egy iskola, amelynek udvarát
már-már felverte a gaz és a dudva, újra gyerekekkel és
élettel telik meg.
Öröm az, hogy egy tanár-közösség erõsen össze-
fogózva együtt marad és végül otthonra talál.
S öröm az is, hogy szülõk, gyerekek és tanárok
elõlegezik a bizalmat egymásnak, azt remélve, hogy
ebbõl a bizalomból valami jó születhet meg.
Hadd legyen most ez az öröm a köszönet mind-
azoknak, akik segítették ezt a vállalkozást. Nem akarom
és nem is tudnám mind felsorolni õket név és rang
szerint, mert a maga nagyságrendjében és a maga
helyén mindenki nélkülözhetetlen segítséget nyújtott.
Voltak iskolák és más intézmények, akik bútort,
számítógépeket s mindenféle egyéb felszerelést aján-
dékoztak; voltak régi tanítványaink, akik tantermeket
festettek ki és bútort szállítottak; voltak alapítványok,
elsõsorban a Soros-alapítvány, amelyek tudták, hogy
egy minimum alatt nem lehet életképes egy kezdemé-
nyezés; voltak hivatalnokok, akik tudták, mi múlhat az
idõn és gyorsan intézkedtek; voltak egyházi személyek,
akik testvéri várakozással fogadták kezdemé-
nyezésünket és a jóindulatra mutattak példát; és voltak
magas szintû állami és önkormányzati tisztségviselõk,
akik rokonszenveztek programunkkal és támogatták
munkánkat. Az épületért pedig, amely az indulás nél-
külözhetetlen feltétele volt, a Fõvárosi Önkormányzat
nagyvonalúságának és a XIV. kerület segítõ együtt-
mûködésének tartozunk köszönettel. De támogatóink-
nak és biztatóinknak nemcsak az eredményeket kö-
szönjük, hanem azt is, hogy a küzdelem közben segí-
tettek megõrizni a reményt.
Ezután már inkább elakad a szavam. Nem könnyû
egy induló iskola évnyitóján érvényeset és valahogy
kézzel foghatót mondani. A mi esetünkben különösen
nem, hisz nincsenek mögöttünk sem olyan
eredmények, sem olyan hagyományok, amelyekre
közvetlenül és könnyen lehet hivatkozni.
Az, hogy protestáns iskola vagy protestáns gim-
názium, szokatlanul hangzik ebben az országban, ahol
ezen a területen eddig - jól vagy rosszul - felekezeti
hagyományok éltek egymás mellett. Ha most nem
tekintjük a különbözõ múltú és tekintélyû állami isko-
lákat, hanem csak a deklaráltan keresztyén alapú in-
tézményekre gondolunk, felmutatható múltjuk és
eredményeik a felekezeti iskoláknak vannak. Így egy
olyan vállalkozás, amely a reformátori tanítás közös
lelki-szellemi alapján áll, s így akarja ma, Magyaror-
szágon felvállalni a nevelés feladatát és gondját úgy,
hogy nyitott mindenki számára, egy ilyen iskola nyil-
vánvalóan mindenekelõtt a jövõ felé fordulhat.
Nincs hát más választásunk, mint hogy az utat
nézzük, az utat, amely elõttünk van. Mielõtt azonban
 |