0102

PROTESTÁNS

IFJAK

MAGAZINJA

A Sylvester János Protestáns Gimnázium lapja

I. évfolyam 2. szám

Tiszteletpéldány

1997. november 15.

Hírek, közlemények

Megszületett az iskolaújság neve

PRIM, vagyis Protestáns Ifjak Magazinja, illetve PRÍM,azaz

elsõ. Minden ember valamiben elsõ szeretne lenni. Jézus eljö-

vetele óta azt is tudjuk, hogyan lehetünk elsõk: "De közöttetek

ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az

legyen a szolgátok, és aki közöttetek elsõ akar lenni, az legyen

a rabszolgátok." (Mt 20,26-27.) Ezért aztán, ha ez az iskolaújság

is szeretne elsõ lenni, szolgálnia kell. Szeretném, ha valóban a

jót, az igazat, a szépet szolgálná. Az énekeseknek, a

zenészeknek eszükbe juthat a címrõl, a prím hangköz. Ez a két

azonos hang közötti hangköz, vagyis az az eset, amikor a két

hang valójában egy hang. Ezt is szeretné újságunk szolgálni.

Ahogyan Jézus kérte az utolsó vacsorán az Atyától:

"Legyenek mindnyájan egy." (Jn 17, 22.)

Nekem - teljesen véletlenül - persze a prímszámok is eszembe

jutnak. Egy prímszámnak - ezt mindenki tudja - pontosan két

osztója van. Az 1 és önmaga. Errõl pedig az alábbi történet jut

eszembe: "Amikor a farizeusok meghallották, hogy a

szadduceusokat elnémította, egybegyûltek. Egyikük pedig, egy

törvénytudó, kísérteni akarta õt, és megkérdezte tõle: Mester,

melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl

és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és a nagy parancsolat. A második

hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." (Mt

23, 34-39.)

Bár véletlen összeesések ezek (a legnagyobb parancs és a

prímszám definíció között), hogy a prímszám az elsõ

pozitív

egész számmal osztható, és önmagával a számmal; most, hogy

PRÍM lett az újság neve - el kell mondanom, hogy fontos

számunkra, sylvesteres tanárok számára az elsõ parancsolat, és

nagyon fogunk igyekezni mindenkit úgy szeretni, mint

önmagunkat.

(Botlik Benedek)

Szerkesztõségi közlemény

Az iskolaújság címére három pályázat érkezett:

Ferkó Dániel 9. osztályos diákunk a SYLVESTER REFORMER

nevet javasolta. Oszvald Viktor 7.b-s tanuló javaslata: PRIM,

azaz Protestáns Ifjak Magazinja. A harmadik javaslatot nem

tartottuk elég komolynak, ezért szerzõjét nem közöljük, a cím

pedig: EDDIG VAGYOK...

Rejtvény következik: Vajon melyik pályázó nyert? A nyertes

pályázó nemsokára átveheti jutalmát.

A Sylvester János életrajz-pályázatra két pályamunka érkezett.

Az egyiket ebben a számban, a másikat a következõben

közöljük.

(a szerkesztõség)

Pályázatra érkezett

Iskolánk névadója: Sylvester János

Kb.: 1504-ben született Szinyérváralján. 1526 õszén iratkozott

be a krakkói egyetemre. Itt lett Erasmus lelkes híve (Erasmus a

középkori Európa leghíresebb humanistája volt). 1527-ben

jelentek meg elsõ mûvei. A Puerilium colloquiorum formulae

címû beszélgetésgyûjteményéhez írt magyar példákat és ér-

telmezéseket. Ezek a ma ismert elsõ nyomtatott szövegek. Jól

ismerte a latin, a görög és a héber nyelvet is. 1534-ben az

örökségébõl kiforgatott tudós, Nádasdy Tamás szolgálatába

állt, és annak sárvári udvarában vállalt tanítómesterséget. 1539-

ben bemutatta a magyar nyelv nyelvtani rendszerét. Felismerte,

hogy a magasrendû tudomány és kultúra közlésére is alkalmas

a magyar nyelv.

Tudós felkészültséggel látott neki az Új Testamentum magyar

nyelvû fordításához. Õ volt az elsõ, aki az eredeti görög szö-

veghez nyúlt vissza, és ügyelt a gondolati hûségre és a szaba-

tos tolmácsolásra. 1541-ben Abádi Benedek nyomtatta ki

bibliafordítását. Ebben már az általa kialakított helyesírási

rendszer - melyben minden magyar hangnak külön jele volt -

szerepelt.

Érdekes stilisztikai fejtegetést írt a "képes beszédrõl". Másik

nagy felfedezése, hogy antik idõmértékes formában is lehet

magyar nyelven verset írni. Lelkesen tanulmányozta a magyar

nyelvû virágénekeket. "...melyben csudálhatja minden nip az

magyar nipnek elmijinek éles voltát a lelisben, mely nem egyéb,

hanem a magyar poesis." 1541-ben a bécsi egyetem tanára lett,

ahol héber és görög nyelvet, valamint történelmet tanított.

Számomra példa értékû, ahogyan a nagytudású Sylvester

János tehetségét, mûveltségét és tudását a magyar nép fel-

emelkedésének szolgálatába állította.

(Oszvald Viktor 7.b)

Események

1997. október 22-én a törökõri református templomban ünne-

peltünk. Megemlékeztünk az 1956-os forradalomról.

Igazgatónk beszédébõl néhány részlet:

...

A zsarnokságnak az a természete, hogy egy csöpp helyet sem

hagy szabadon, hanem elõbb-utóbb elönti az élet minden

területét. A zsarnokság egy és oszthatatlan. Nincs olyan, hogy

a városban zsarnokság van, falun pedig szabadság; hogy a

munkahelyeken gyanakvás, de a lakóházakban békesség; hogy

a titkosrendõrségnél kínzás és erõszak, és a katonaságnál

türelem és józanság; nem lehet a középiskolában igazat taní-

tani, ha az egyetemeken hazugságot tanítanak. Ilyen nincs.

...

Október 23-án délutánra az egyetemi szervezetek nagygyûlést

és tüntetést hirdettek Budán a Bem téren, a Bem szobornál, a

lengyelekkel való szolidaritás kifejezésére. Ettõl a pártvezetés

nagyon félt: elõször engedélyezték, aztán betiltották, aztán -

aznap délben - mégis engedélyezték. Nagyon féltek, mert

érezték, hogy az se jó, ha betiltják, és az se jó, ha engedélyezik -

mert akármit tesznek, az fog kiderülni, hogy nincs hatalmuk

többé! - csak ezt még senki nem mondta ki róluk a nép elõtt.

De délután, a Bem téren kimondta ezt maga a nép, az össze-

gyûlt többezer ember azzal, hogy nem törõdve betiltással,

titkosrendõrséggel, Párttal és Szovjetunióval, az addig kötelezõ

hazugságok helyett kimondta a maga követeléseit, amelyekben

világosan benne volt, hogy mit tart igaznak és helyesnek. Ez a

forradalom pillanata, és nem az, amikor vér folyik vagy

erõszak történik.

Hanem amikor az emberek össze-

néznek, és felismerik, hogy nem

félnek többé. Így volt 1848. március

15-én, amikor egy alacsony,

sovány fiatalember elszavalta a

Nemzeti dalt, és a nép elindult,

hogy kiszabadítsa Táncsics Mi-

hályt a börtönbõl; és így volt 1956.

október 23-án, amikor az emberek

elkezdték skandálni, hogy „rusz-

kik, haza”: menjen haza az orosz katonaság, mert szabad,

független Magyarországot akarunk - és a nép elindult a Margit

hídon át a Rádióhoz, hogy beolvassák a követeléseket.

...

Jegyezzétek meg befejezésül: az elnyomó, akinél a hatalom van,

mindig fél; az elnyomott nem mindig. Gyakran, de nem mindig;

sokáig, de nem örökké. És amikor az elnyomott egyszercsak

nem fél: akkor van a forradalom. Aki pedig minden áron

ragaszkodik a hatalmához, mert örökkétartó hatalmat akar, azon

elõbb-utóbb beteljesedik az, amit a Biblia így mond: „Valaki

meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt”. Ez beteljesedett

1956. október 23-án a Rákosi-féle magyar vezetésen;

beteljesedett 1989-ben a hazug Kádár-rendszeren, és

beteljesedett az 56-os magyar forradalmat eltaposó kommunista

Szovjetunión is 1991-ben.

(dr. Bibó István)

Az ünnepélyen részlet hangzott el Márai Sándor: Mennybõl az

angyal c. versébõl, elõadta Csizmazia Attila 7.b osztályos

diákunk:

Mennybõl az angyal menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok,

Ahol nem csillog a karácsony,

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

Az ünnepi igehirdetést Koczó Pál lelkész tartotta. Érdemes újra

végiggondolni az ott elhangzottakat:

"Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul

támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meg-

lepõ dolog érne titeket. Sõt amennyire részesültök a Krisztus

szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az õ dicsõségének

megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok,

ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsõség Lelke,

az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek, tehát senki se

szenvedjen, mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevõ, vagy

mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén

szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsõítse Istent ezzel a

névvel." (1Pt 4,12-16)

Gondoljunk végig néhány kérdést a szenvedéssel, szûkebben

az ember okozta szenvedésekkel kapcsolatban! Ez a szûkítés

azt jelenti, hogy most nem foglalkozunk sem a betegség, sem a

természeti csapás okozta szenvedésekkel, hanem csak azokkal,

melyeket egy-egy ember, csoport, szervezet stb. okoz nekünk.

Mit - mi mindent - kelt bennünk az emberek által nekünk

okozott szenvedés, a minket ért sérelem, vagy éppen igazság-

érzetünk sérülése?

Természetesen fájdalmat (hol fizikait, hol lelkit, hol mind-

kettõt).

Haragot (olykor bosszúvágyat is).

Talán megdöbbenést is, ha váratlanul történt. ("Tõle nem

vártuk.")

Hogyan dolgozható, ill. hogyan dolgozandó fel egy ilyen

élmény emberként, keresztyén emberként?

Úgy gondolom, hogy két megoldást eleve el kell utasítani. Az

egyik rossz megoldás az azonnali, teljes bosszú, a másik a

sérelem szó nélküli eltûrése, feltétel nélküli elfogadása. - Az

elsõt némely filmek sugallják, nem is teljesen sikertelenül, a

második "mintakeresztyének" ideálja.

Kész receptek átvétele helyett vizsgáljuk meg, hogy mi idéz-

hette elõ a minket ért sérelmet, mi állhat a tapasztalt szenvedés

hátterében. - Ha ugyanis bûnösnek találjuk magunkat - mi

ütöttünk elõször -, vagy legalábbis "más dolgába avatkozók"

voltunk, akkor szégyenkeznünk kell (15.v.), és le kell monda-

nunk a mártír-szereprõl.

De mi a teendõ akkor, ha egy valóban korrekt önvizsgálat

során arra az eredményre jutunk, hogy tényleg igazságtalanság

történt velünk, hogy az igazság képviselete miatt, keresztyén

hitünk ill. a hitünkbõl fakadó magatartás miatt szenvedünk?

Nos ilyen esetben egyrészt nem kell szégyenkeznünk (16.v.),

másrészt viszont nem is kell csodálkoznunk, hiszen bibliai és

történelmi példák sora mutatja, hogy szinte törvényszerû az,

ami történt. - Mindennek tudatosítása a lelki béke szempont-

jából (is) igen fontos (lehet).

Persze ettõl még: 1. továbbra is fáj a szenvedés (fizikailag is) és

2. nincs útmutatás a konkrét teendõt illetõen. - Mit tegyünk?

Üssünk vissza? Fordítsuk oda a másik orcánkat, vagy

egyszerûen várjuk be, hogy mi jön még?

A konkrét válasz természetesen az adott helyzettõl is függ, pl.

attól, hogy csak egyedül vagyok-e érintett, egyedül engem ért

(s ér) a sérelem, vagy mások is osztoznak sorsomban. Különö-

sen ez utóbbi esetben tûnik indokoltnak az ellenállás, a véde-

kezés - a szenvedés elhárításának, vagy megszüntetésének

céljából is. - Van azonban olyan helyzet is, amikor a szenvedés

vállalása választandó - nem öncélúan, hanem hûségbõl.

Versek

Irodalmi teaházunkban születtek az alábbi közösen írt versek.

Rondó

Én imádattal gondolok rád,

Szívesen elmennék hozzád.

Elmondanám érzéseim,

Bevallanám szerelmeim.

Szép a piros, hosszú szoknyád,

Én imádattal gondolok rád.

Meginnék veled egy csésze teát,

S mellette egy szelet tortát.

Csuda szemed fölragyogna nékem,

Üdvözlégy, én édes lelkem!

S legközelebb is elmennék hozzád,

Én imádattal gondolok rád.

Írta: a Trubadúr csoport 7.b

Szappan Márk

Szõke Gábor

Kaszap Attila

Szász Domokos

Kovács Ádám

Oszvald Viktor

Álmaim rózsaszála

Olyan vagy, mint vázában a rózsaszál,

Minden nap állok az ablakodnál,

S nem fázok, ha hideg van,

Mert szívemben meleg van.

S szeretlek, most tudom már

Olyan vagy, mint vázában a rózsaszál.

Álmaimban szárnyalunk a fellegek birodalmában,

Vagy együtt vacsorázunk a gyertyafényes éjszakában.

S egy romantikus éjszakán

Szívünk egymásra talál.

S álmom beteljesedett már,

Hisz olyan vagy, mint vázában a rózsaszál.

Alkották:

Horváth Nelli 8.o.

Botlik Emese 8.o.

Esni fog, ha meghalok

Neked adom az életem,

Hisz te voltál az istenem.

Nem ragyognak többé csillagok,

Hisz esni fog, ha meghalok -

Szólni most nem muszáj,

Engedd, hogy elnyeljen az ár!

Szemed tükrében magamat látom,

Szépséged túltett minden határon.

Koporsómra ponyvát teríts, nagyot,

Hisz esni fog, ha meghalok.

Írták a 9. osztályból:

Somhegyi Zoltán

Bangó Krisztina

Kovács Eszter

Ágó Anna

(Õszi kikerics

a fénykép a Börzsönyben készült

1997. október 24-én)

Egy másik alkalommal született az alábbi vers:

Ujjgyakorlat

Ha a szívem hangokat hallana,

S e hangoknak volna dallama,

Eme vers szerelmet vallana.

(Csizmazia Attila 7. b)

Írások

Az elõzõ számból hely hiányában kimaradt egy beszámoló a

Gólyatáborról. Íme itt olvasható:

Gólyatábor

Elmentünk Horányba, hogy megismerkedjünk egy-

mással, illetve megismerjük leendõ kedves tanárainkat.

Türelmetlenül senki sem várta az iskola kezdetét, de mindenki

tudta, ez sajnos elõbb-utóbb bekövetkezik.

Megérkeztünk, s azután visszaérkeztünk. De! A közben eltelt

idõben volt egy-két említésre érdemes történés. Nekem lett egy

fantasztikus barátnõm, a Klári, akinek ugyanaz a fiú tetszik, aki

nekem is. Faházakban laktunk, úgy emlékszem. Szerencsére

nem túl közel a tanáraink szállásához, pedig nem rossz „fejek”.

Sokat játszottunk, az „Országépítés” c. játék többek között

nekem nem tetszett - túlságosan nehéz volt -, persze

kérdezzétek a többieket! Az elsõk bizonyára nem ilyen

véleménnyel vannak. A sportversenyrõl csak annyit, mi (7.a) az

utolsók lettünk. Énekelni viszont sokat énekeltünk, azt viszont

nagyon szeretem. Az „esti Duna” romantikus lett volna, ha nem

lett volna az illata olyan nagyon kellemetlen. A kaja az nálam

hármas osztályzatot érdemelt. A fiúk nem tudtak fürödni,

melegvízhiány miatt, de szerintem ennek csak örültek.

Különben jól éreztem magam, jó volt a társaság, a tanáraim

tetszettek, jó fejek.

Örülök így utólag, hogy ott lehettem, és itt lehetek közöttük.

Remélem, ti is!

Sziasztok: Franyó

Rejtvény

Részlet G. Croat, a nagy világutazó leírásából: "Van egy sziget

a tengerben. Domborzata változatos, két nagyobb csúcsa 1500

m-nél magasabb, két kisebb csúcsa nem éri el az 1000 métert.

Legmagasabb csúcsa meredeken szakad le a tengerpart felé; itt

nagy kõtengerek is találhatók. ..."

Rajzold le a sziget domborzati térképét, ahogyan Te képzeled a

szigetet. Szintvonalakkal, nevekkel. A kész rajzokat ad le

november 30-ig a szerkesztõségnek! A következõ számban

folytatjuk.

(Kiss Áron 7.a)

Viccek

- Éttermünk különlegessége a csiga! - dicsekszik a pincér a

vendégnek.

- Tudom, tegnap õ szolgált ki.

Bemegy Arisztid egy vendéglõbe, és hívja a pincért.

- Azt kérem, amit ott esznek.

Hozza a pincér az ételt két nagy monoklival a szeme alatt,

szakadt inggel, tépett nyakkendõvel.

- Parancsoljon uram, de ne higgye, hogy könnyen odaadták.

(közreadta: Füles)

Fõszerkesztõ: Kovácsné Thomann Mónika

Tördelés: Botlik Benedek

Köszönjük a szerzõk, az alkotók és a segítõk munkáját.

Segítettek:

Csizmazia Attila 7.b, Noveczky Tamás 7.a, Rózsa Gyõzõ 7.a

Varga Réka 7.a, Hartl Katalin 7.a