 |
 |
 |
|
4
megzavarodik. Nem szerették tékozlását, ezért megfosztották
vagyona kezelésétõl. Erzsébet felismerte, hogy Wartburgban
nem élhet tovább. Elhatározta, hogy elhagyja a várat. Az elsõ
este egymás után kopogott be a jól ismert eisenachi polgárok
ajtaján. Senki sem fogadta be. Végre egy vendéglõs
megengedte, hogy istállójában meghúzza magát. De hát
nemcsak õróla volt szó, hanem három gyermekérõl - Hermann,
Zsófia és Gertrúd - és jogaikról. Szerencsére gyermekeit ekkor
jó emberek elvállalták. Erzsébet pedig dolgozni, fonni kezdett.
Mechtild, kitzingeni apátnõ, értesülve unokahúga szomorú
sorsáról, érte küldött. Erzsébet és hûséges szolgái - Guda és
Isentrúd - egy darabig a kolostor lakói voltak. Innen
nagybátyja, Eckbert püspök hívta magához, és közben újabb
házassági terveket kovácsolt Erzsébetnek. A kérõ ez
alkalommal nem volt más, mint II. Frigyes császár. . . Erzsébet
elõtt egy pillanatra megcsillant a császári korona. Aztán
határozottan nemet mondott. Új élete nyitányaként 1228
nagypéntekén az eisenachi ferences templomban az oltárra
téve a kezét, lemondott akaratáról és minden földi vonzalmáról.
Erzsébet ettõl kezdve szürke köntösben járt, mint Assisi Szent
Ferenc követõi. Erzsébet elsõszülöttének Hermann-nak,
Crezburgban nyújtott megfelelõ nevelést. Zsófiát 1229-ben
eljegyezte a brabanti herceggel; Gertrúdot pedig férjével tett
felajánlásuk értelmében, az altenburgi premontrei kolostorba
adta. A marburgi vár lakhatatlannak látszott, ezért Erzsébet a
közeli Wehrdában telepedett meg. Itt is kórházat alapított,
összeszedte a környék nyomorultjait, naponta több órát töltött
gondozásukkal. Egyébként gyapjúfonással szerezte meg
kenyerét. Amint sógorától pénz érkezett a vár berendezésére,
Erzsébet összehívta a szegényeket, és nagy lakoma keretében
az utolsó garasig mindent kiosztott közöttük. A
szeretetszolgálat e nehéz éveiben a ferences szellemben élõ
fejedelemasszony útja igen meredekké vált. Felfelé törekvését
Konrád mester a maga sajátos módszereivel nagyon is
megkönnyítette. Konrád mester a legnehezebb tilalmakkal
állott elõ. Erzsébet mindig engedelmeskedett, de ügyesen
játszotta ki kegyetlen mesterét, ha a szeretet azt kívánta.
Konrád pl. megtiltotta, hogy nagyobb pénzadományt adjon a
szegényeknek: Erzsébet erre nemes fémbõl veretett dénárt
osztott ki (apja pontosan a fordítottját tette). Konrád mester
megtiltotta, hogy egyszerre több dénárt adjon: Erzsébet intett
kedvenceinek, hogy jöjjenek gyakrabban, Konrád kiszabta,
hogy csak egy kenyeret adhat: Erzsébet erre malomkerék
nagyságú kenyeret süttetett. Aztán újabb tilalom arra
kényszerítette, hogy csak egy karéjt osztogasson; Erzsébet
erre akkorát szelt, hogy abból egy egész család jóllakhatott.
Házába fogadott egy vérhasban szenvedõ kisfiút. Éjjelente is
felkelt, kimosta ruháit, megtisztogatta. Gondos ápolása
ellenére a gyermek hamarosan meghalt. Ekkor Erzsébet egy
leprás kislányt vett magához. A rendszeres ispotályos munka
után felkereste az öregeket és a járni nem tudó betegeket.
Pénzt és alamizsnát csak annak adott, aki nem tudott dolgozni.
A munkaképes felnõtteknek szerszámot nyomott a kezükbe.
Konrád mester engedetlenségéért megkorbácsolta Erzsébetet
és a szó szoros értelmében a porig alázta. Amikor Konrád
mester eltávozott, Erzsébet egy kiütésekkel teljesen elborított
kisfiút vett magához. Ezt mosdatta, kenegette mindenféle
gyógykenõccsel. Ez a gyermek ott ül majd a halálos ágya
mellett is. Konrád mester eljárása még a korszellem
ismeretében is kegyetlennek tûnik. Erzsébeten kívül talán
senki se bírta volna ki ezt a "bölcs" lelkivezetést. Már akkor
távoli vidékekrõl is érkeztek hozzá lelki és testi bajban szen-
vedõk. Ha kilépett kis házából, hogy a közeli kórházba siessen,
mindenféle szerencsétlennel találta szembe magát. Aki tudott,
hangos szóval gyógyulásért könyörgött hozzá. Erzsébet
rendszerint velük imádkozott Isten gyógyító hatalmának
megnyilvánulásáért. És imája nyomán talpra állt a béna,
visszanyerte látását a vak, megtisztult sebeitõl a fekélyes.
Olyan hír terjedt el, hogy Isten a halottat is föltámasztja, ha
Erzsébet kéri. Erzsébet élete a beteljesedéshez közeledett. Míg
járni tudott meglátogatta kedves betegeit, intézkedett
javadalmairól, gyermekeirõl. Két hétig feküdt csendes nyuga-
lomban. Állította, hogy alig szenved. Három nappal halála
elõtt mindenkit elküldött, hogy zavartalanul készülhessen
Isten elõtt való megjelenésére. Ezekben az utolsó napokban
Konrád mester tartózkodott mellette. Ajkáról olykor édes
énekszó hallatszott. Ebben az ujjongó örömben mondta: -
Eljött az óra, amikor Isten magához hívja barátnõjét. 1231.
november 16-ról 17-re virradó hajnalon mosollyal az ajkán
elaludt Istenben. A ferencesek kápolnájában ravatalozták fel
szegényes köntösében. Négy napig zarándokoltak hozzá
Thüringia lakói. A hagyomány szerint sírja mellett már a
következõ napokban csodák történtek.
Összeállította:
Rejtvények
(Rovatvezetõ Mutz Attila 8.)
Az elõzõ számban közölt szigetes feladatot egyelõre - érdek-
lõdés hiányában - nem folytatjuk. Ha valakit mégis érdekelne
ez - úgy az elõzõ feladat beadásával - jelezze. Határidõ: 2000.
január 1.
Ha valaki Mikszáth mûveket olvas, gyakran találkozik régies
hangzású, kevésbé ismert szavakkal. Most ötöt soroltunk fel.
Válaszd ki a négy megadott jelentés közül a helyeset! Ezzel
szókincsedet is gyarapítod. A megoldásokat 1998. január 12-
ig Kovácsné Thomann Mónika tanárnõnek add le!
petrence
A: sütõ
B: szénacsomó
C: csibész
D: savanyúság
asztag
A: tüdõbaj
B: vita
C: aszúbor
D: gabonakazal
szentencia
A: szavalat
B: bölcs mondás
C: bizonyíték
D: érzék
árenda
A: romlottság
B: haszonbérlet
C: verés
D: öregség
vecsernye
A: mise
B: birkasült
C: savanyúság
D: ingváll
Két rejtvény - logikai feladatokat kedvelõknek. Próbáld ki
önmagadat! A megoldásokat, melyek indoklást is tartalmaz-
zanak (annak leírását, hogyan jöttél rá), 1998. január 12-ig add
le Botlik Benedek tanár úrnak.
Hány gyermek van a családban?
 |