 |
 |
 |
|
néhány szelet kenyér. Misi akkorát nyelt, hogy kidagadt a szeme tõle. Lali
is az asztalhoz vonult, hogy ki ne ,maradjon az osztozkodásból.
- Na, szevasz, Sanyó! - krákogta Pityu, aztán rárivallt a két alkirályra - mit
bámultok? Kifelé!
Azok észhez sem tértek, már kint is voltak a sötét udvaron. Lali majdnem
fölbukott egy favágó tuskóban. Csak kint a sarkon néztek újra egymásra.
Misi kitátotta a száját, de Pityu rákiabált:
- Befogni!
Lali már indult is. Kobakján hátracsúszott a korona, csak a szeme világított.
Misi is nekilódult, de vagy öt lépésrõl visszaszólt:
- Csak azt akartam mondani, hogy jól van, na!
- Azért! - mormogta a fõkirály, nagyot rántott nõvére kifordított bundáján,
és elindult õ is.
Ahogy a lámpa alatt elhaladt, koronája úgy fénylett, mintha valódi
aranyból lett volna. Aztán belevesztek a ködbe. Ki erre, ki arra.
A fagyöngyrõl
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdõ könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdõ gyöngybefagyott bánata…
(Reményik Sándor)
Fagyöngy a karácsony jelképe az angoloknál, a szeretet szimbolikus
növénye, mely alatt a családtagok, elfelejtkezve egy hosszú, küzdelmes
esztendõ gondjairól, megenyhülve az ünnep meghitt hangulatában,
megcsókolják egymást. Csodálatos, mély értelmû szertartás ez; azt hirdeti
talán, hogy a szeretet él és virul akkor is, mikor semmi egyebünk nem
maradt már, mint a fagyöngy, mely egyetlen élõ zöld a téli erdõn. És hirdeti
talán azt is, hogy a szeretet áldozatot követel, lemondást sokszor
önmagunkról; virág, melyet önnön vérével táplál a szív, mint tölgy a
fagyöngyöt.
Babits Mihály: Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya!
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán csillag-ûr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyúlt...
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kirõl zengjük, hogy „megszületett”!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Karácsony
Mindenki örömteli várakozással tekint karácsony ünnepére. Várakozásaink
teljesülnek a gondtalan együttlétben, az ajándékozás örömében. Ahhoz,
hogy ott álljunk meghatódottan a feldíszített fenyõfa elõtt, és leüljünk a
szépen megterített ünnepi asztalhoz, mindannyiunknak sokat kell,
dolgoznunk, de biztosan senki sem sajnálja a fáradságot.
Vajon szoktunk-e gondolni rá, mikor és hogyan alakult ki az ünnep, honnan
a karácsonyfa-állítás szokása, mikor készült az elsõ adventi koszorú, vagy
hogy mi a jelentése a karácsonyi ételeknek?
Vegyük sorba a legfontosabb kérdéseket!
Mi az ünnep jelentése és mikor alakult ki az, hogy december 24-én
kezdõdik? Az emberek meghatározhatatlan idõk óta rendeztek
ünnepségeket az óesztendõ búcsúztatására és az újév köszöntésére. De a
régebbi idõkben a naptári újév a téli napforduló idejére esett, és így
december 25-e környékére az újév kezdete. Ekkor kezdenek a napok
hosszabbodni, a nap ugyanis ekkor fordul vissza az északi félteke felé, hogy
a következõ hónapokban ezt árassza el melegebb sugaraival. Ez a
természettõl akkor még jobban függõ emberek számára nagyon fontos volt,
ezért ünnepelték ebben az idõben a nap feltámadását, az újév kezdetét.
Karácsony Jézus születésének ünnepe.
De mikor született Jézus?
Erre vonatkozóan az Újtestamentum nem ad semmiféle felvilágosítást.
Mivel más források nincsenek, csak a teológiai megfontolások lehetnek az
útmutatók. Az a felfogás terjedt el legszélesebb körben, hogy Isten a világot
úgy teremtette, hogy tavasz volt elõször. A tavasz akkor kezdõdött, mikor
a fû kisarjadt a földbõl. Ezt akkor március 25-re tették. Tehát Isten a
világot március 25-én teremtette. Jézus Krisztusnak a világra való jövetele
új teremtés volt, tehát ennek is március 25-én kellett történnie. Március
25-ét a mai napig is Mária fogantatási ünnepének nevezik. Kilenc hónappal
késõbb, tehát december 25-én volt Jézus születése.
Így már tudjuk, hogy a karácsonyi ünnep két elembõl tevõdik össze. Az
egyik: az újév, az újjászületés ünneplése. Ezt a régi ünnepet a kereszténység
a saját ünnepei közé fogadta, de jelentését megváltoztatta, földöntúli
elemekkel gazdagította. Így az ünnep továbbra is a születés ünnepe maradt,
Isten Fiának, a Megváltónak a születésnapja.
Advent a karácsony elõkészületi idõszaka. Advent András apostol
ünnepéhez legközelebb esõ vasárnappal, illetve annak elõestéjével
kezdõdik, és december 24-ig tart. Négy hétbõl áll, és a negyedik hét
többnyire csonka. Az advent a várakozás és a bûnbánat ideje. Ez a kettõség
adja meg az advent igazi jellegét.
Advent jelképei: a fény, az adventi koszorú, a csillag és az adventi házikó.
Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét,
fényét és szépségét jelenti.
Az adventi koszorú az advent egészét jelképezi, a rajta lévõ gyertyákkal
együtt. Az elsõ adventi koszorút 1839-ben Johann Hinrich Wichern
készítette Hamburgban. Ez kocsikerék nagyságú volt, rajta négy fehér
gyertya a vasárnapokat, tizenkilenc kicsi piros gyertya a hétköznapokat
jelképezte. Azóta sok helyen elterjedt az adventi koszorú készítésének
szokása.
A csillag mint sötétben világító fényforrás szerepel advent jelképei között.
Emlékeztet az õspróféciára: "csillag származik Jákobból, és királyi pálca
támad Israelbõl". Ezt a jövendölést teljesíti be Jézus, aki azt mondja
magáról, "Én vagyok ... ama fénylõ csillag".
Az adventi házikót advent elsõ napján állították, huszonhárom ablakában
bibliai üzenet volt olvasható, kis papírokra írva, amit a gyerekek az aznapi
ablak kinyitása után meg is tanultak. Karácsonyeste nyitották ki a kaput és
ott látható volt a jászolban a Gyermek. A házikóhoz hasonlóak az adventi
naptárak, melyekben az ablakok egy-egy kis képet rejtenek. Mai
változatukban a képek csokiból is készülnek.
A karácsonyi jelképek között a karácsonyfa a legelterjedtebb szerte a
világon.
De honnan ered a fenyõfaállítás szokása?
A fák szerepe a különbözõ ünnepek során minden népnél megtalálható
volt. Fontos szerep jutott az örökzöld növényeknek és ágaknak, és ezek
több jelentést is kaphattak. A karácsonyi fenyõfa egyik ilyen jelentése az
õsi családfa. Eszerint ez a fa Jézus családfáját, Jesse ágát jelentette. De
összefüggésbe hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja - a
naptár szerint - az elsõ emberpár: Ádám és Éva napjára esik. A hagyomány
szerint elõször Luther Márton állított gyermekeinek fenyõfát. Õ ismerte a
germán hiedelmeket, melyek szerint a téli napfordulón kiszabaduló
szellemek és démonok ellen csak az véd meg, ha az ember az élet
örökzöldje alá húzódik. Lehet, hogy ez adta Luthernek az ötletet, de
átalakította az õsi elképzelést, és Õ Jézus születésének tiszteletére állította
a fát számtalan kis gyertyával díszítve. Az elsõ történelmileg is
megalapozott adat 1605-bõl származik Stasburgból. Egy polgár jegyzeteiben
arról olvashatunk, hogy a városban akkoriban új szokás terjedt el, az
emberek fenyõfát állítanak, amelyeket gyümölcsökkel, papírkivágásokkal,
aranyláncokkal és édességekkel díszítenek. Ez a leírás még a gyertyákat
nem említi. Minden, ami a karácsonyfát díszíti, jelentést hordoz. A
gyertyák a téli napfordulókor feltámadó fényt, s a remény hordozóját, a
megszületõ Jézust jelképezik. Sok más is az Õ személyét jelképezi, mint az
alma vagy a dió. A papírláncok a fára tekeredõ kígyót jelentik. Régen a fa
tetejére csillagot tûztek, ami a betlehemi csillag utódja volt. Jutott a
 |