 |
 |
 |
|
2
láttuk, mert felújítás alatt áll. Ahogy a nevébõl is kiderül,
rengeteg cseppkövet láthattunk. Megismerkedhettünk
Hófehérkével és a hét törpével. Láttuk a Titanicot és az öreg
krokodilt is. A barlang vége elõtt az idegenvezetõ két kövületet
mutatott. Az egyik egy rák kövülete, a másik egy tengeri sün
meszes vázáé volt, mivel ez a barlang a víz által keletkezett.
Miután kijöttünk a barlangból, átsétáltunk a Szemlõ-
hegyi barlangba. Az idegenvezetõ segítségével megtudtuk,
hogy a barlangot 1930-ban fedezték fel. A barlang hossza
meghaladja a 2 km-t. 50 millió évvel ezelõtt keletkezett az eocén
korban és a hullámzás által jött létre. Itt fõleg „borsóköveket”
(Pizolitot) látni. Ezek olyan sûrûn vannak egymáson, hogy az
egész barlangot ellepik. Legelsõ érdekesség, amit láttunk az
anyós- és az apósnyelv. Ezektõl nem messze a jeges medve
található. A barlangnak van egy része, ahol régebben agyag
volt, de mára már kitisztították. Ezután sok alagút és sok
folyosó következett. Végül az Óriásokat is megpillantottuk.
Ezek a tömbök olyan magasak voltak, mint egy ötemeletes ház.
Itt volt egy szikla, ami olyan volt, mint egy szalonna szelet.
Miután ezt mindenki megnézte, visszafordultunk. A barlang
fölött emlékpark található, a balesetben elhunyt barlangászok
emlékére. A táblák szerint a legrégebbi 1965-ös volt, és a
legújabb 1991-es. Az emlékhely megnézése után leültünk
uzsonnázni, és végül mindenki hazament.
Ez a túra érdekes volt, és mindenkinek ajánlom, hogy
nézze meg a barlangokat.
(Juhász Nikolett 7.b)
A FÖLD NAPJA
Azon gondolkodtam, hogy ha riporter lennék, az
utcán odalépnék az emberekhez és megkérdezném tõlük: -Mi is
az a Föld napja? Kíváncsi lennék, hányan tudnának rá
válaszolni. 1995-ben indult ez a program. Fontossá vált, hogy
jó levegõjû városokban éljünk, ne tegyük tönkre erdeinket,
folyóinkat. Tiszta világban szeretnénk élni, és félek, ha
továbbra is kiraboljuk a Föld kincseit, erre nem lesz lehetõség.
Úgy gondolom, nem ünnepelni kellene a Földet, hanem
VIGYÁZNI rá!
A Föld nem csak a miénk, hanem az õseinké is volt, és
az utódainké is lesz. És ki mondhatja el magáról, hogy jól áll
neki a gázálarc? A mi iskolánkban április 22-én egy egész napot
szenteltünk a Földnek. Megünnepeltük földön, vízen,
levegõben. A napot úszóversennyel kezdtük. Jópofa, humoros
akadályokon kellett átúsznunk. Az olimpiai bajnok úszóinkat is
meghazudtoló sebességgel szeltük a habokat. A
nyolcadikosok úgy úsztak, mintha cápák üldözték volna õket.
Meg is lett az eredménye. GYÕZTÜNK! A programunkat a
lovaglással folytattuk. Azt mondják, a lovak nyugodt, békés
állatok. Vajon ez a véleménye Némethy Tamás osztály-
társamnak is? Õ volt az, aki a levegõben is ünnepelte a Föld
napját.
Az iskolába visszatérve foci bajnokságot rendeztünk,
ezalatt a lányok kugli versenyben mérték össze erejüket.
Délután tanár-diák röplabdaversenyben csaptak össze a felek.
A néphit azt tartja, hogy a tanárok és diákok között
kibékíthetetlen ellentét van, mindezek ellenére ez egy
barátságos mérkõzés volt.
A Föld napját táncházzal zártuk. Pattogó muzsika
hangjaira roptuk együtt szülõk, tanárok, gyerekek a táncot.
Remek, színvonalas szórakozás volt. Öröm volt látni, hogy a
fiúk az édesanyjukkal, a lányok az édesapjukkal táncoltak
együtt. Jó volt közösen ünnepelni a Föld napját. Bibó igazgató
úr a tanévnyitó ünnepségen azt mondta: "S lehet úgy baktatni,
hogy lásd, mindenestül lásd a felkelõ napot és a lelkesen
iparkodó hangyákat."
Mindnyájunknak ezt kívánom a Föld napja alkalmából!
(Mutz Attila 8. osztály)
Vers
Székely Magda: Ítélet
Leomolván az idõk, mint a várak,
napján a végsõ elszámoltatásnak,
mindkét oldalon ugyanazok állnak.
Egy szín alatt a jók, a rosszak,
szorongatókon a szorongatottak
enyhületlen egymásba rajzolódnak.
Pedig törekedve hiába
minden idom külön kiválna,
vissza enmaga térfogatába.
De nincs hely ott hiú törekedésre,
nincs mód kitérni a kiterjedésbe,
a bûn kényelme végleg visszavéve.
Ott nincs gonosz már továbbindulóban,
a készületlen kívülebb lelobban,
emlékezete elmarad a porban.
Ott csak jó az, ami súlya nélkül
felsorakozva útra kelni készül,
a gyönge híd csak hívásból épül,
ha majd beteljesedve
odaátról, áradnak egyre,
a fénybõl másba, fényesebbe.
Szerkesztõk: Kovácsné Thomann Mónika,
Gõsi Gergelyné és Botlik Benedek
Köszönjük a szerzõk, az alkotók és a segítõk munkáját.
Szõke Gábor (7.b) rajza
 |