 |
 |
 |
|
PROTESTÁNS
IFJAK
MAGAZINJA
2001. október 15.
IV. évfolyam 1. szám
Különszám új diákjainknak
A Sylvester János Protestáns Gimnázium
lapja
Köszöntõ
Már másfél hónapja iskolánk tanulója vagy. Itt az ideje, hogy megismerkedj a Prím-mel, az iskolaújsággal is. Ezt a lapot Te írod!
Hogy miért csak most jelenik meg az a szám, amelyet elõzõ években már a Gólyatáborban megkaptak az új hetedikesek – ennek sok oka van.
Az újság egyik „lelke”: Kovácsné Thomann Mónika tanárnõ már két éve Gyes-en van. A másik tanár-szerkesztõ: Botlik Benedek tanár úr –
jelen sorok írója. Neki elég sok dolga van, kicsit lusta is, no meg egyedül nem nagyon bírja az újságszerkesztés nem kis feladatát. De
dolgozik már a következõ számon Aradi Bence tanár úr, így reményeink szerint nem lesznek ilyen késések.
De szólnom kell a fõ gondról is. Egy iskolaújság akkor „él”, ha a diákság élteti. A segítõ tanárok legyenek valóban csak segítõk, -
az írók, a szerkesztõk legyenek a diákok. Az iskolaújság 3 évében sok diák jelentkezett ilyen munkára, sokan dolgoztak a PRÍM érdekében,
de 2-3 hónapnál hosszabb kitartást senkinél nem tapasztaltunk. Így aztán „haldoklott” az újság, majd „téli álmot” aludt. 1997-98-ban 8 száma
jelent meg, 1998-99-ben 6 szám, 1999-2000-ben már csak a gólyatábori különszám, 2000-2001-ben pedig egy szám sem. Ez tehát a 16.
szám, de nem sok új cikkel. Ez az újaknak szóló különszám mindig egy válogatás az elõzõ évek cikkeibõl.
Rajtad is múlik, hogy milyen lesz ezután a PRÍM. Még ma kezd el megírni gólyatábori beszámolódat, vagy az elmúlt másfél
hónap élményeit tartalmazó cikkeidet, hogy Te lehess az elsõ, új tanulónk, akinek a cikke megjelenik iskolánk újságjában.
Nagyon örülünk, hogy itt vagy a Sylvesterben, hogy köztünk vagy, hogy hozzánk tartozol. Ez a Gimnázium, egy kezdõ, most
épülõ kis közösség, és jó, hogy mostantól újabb 65 diák közénk tartozik. Köszöntünk itt, és kívánjuk, hogy érezd nagyon jól magad!
Reméljük találtál már, vagy hamarosan találsz új barátokat, és mi - tanáraid - is szeretnénk a barátaid lenni (már amennyire ez lehetséges).
Bármilyen gondoddal fordulj hozzánk bizalommal, és mi próbálunk segíteni. Hiszen mostantól egy csapat vagyunk.
a szerkesztõség
Ez egy bemutatkozó szám, ezért abból a 15 iskolaújság-számból válogattuk, amelyek az elõzõ tanévekben jelentek meg. 1997.
augusztus 31-én tartotta iskolánk elsõ tanévnyitó istentiszteletét. Igazgatónk, dr. Bibó István, ezen arról beszélt, hogy egy új
iskolában tanár és diák együtt kezdi az utat, és ...
" ... Mielõtt ... elindulnánk, nem árt, ha végiggondolunk néhány lehetõséget. Mert többféle módon is lehet egy úton
haladni, már csak azért is, mert ott sem vagyunk egyedül.
Aki jól startol és jó kocsiban ül, könnyen kilõhet, s az elõbb-utóbb rájön a sebesség ízére. Ahogy futnak a póznák
és fogynak a kilométerek, úgy törpül el lassan mindenki, aki az úton iparkodik így vagy úgy. Micsoda alakok ülnek micsoda
siralmas tragacsokban, te jó ég! Hogy teker az a kis izzadt biciklista! S hogy ezek a majmok mit akarnak itt gyalog, azt már
fel sem lehet fogni.
Van persze más is, aki jól gyõzi az iramot. Legalábbis úgy látszik. De hát csak nem elõz meg engem? Azzal a
járgánnyal? Le kell nyomni az útról, odakenni a korláthoz! Miért nem tér ki? Mit bámul, térjen ki!
Az a biciklista pedig ott billegni kezd, meginog… centizünk vele egyet! Ha még eddig nem izzadt, hát most izzadjon egy
kicsit.
Az a gyalogos meg loholni kezd valami busz után, mindjárt át akar vágni az úton… kiszólunk hát neki, lehetõleg
brutálisan és tegezve: „Kotródj, mert elgázollak!”
Lehet persze kevésbé jó kocsival közepes az indulás, közepes esélyekkel. Azért még nincs veszve semmi. Egy kis
helyezkedés, egy kis furakodás, egy kis orcátlanság; fog ez menni. Behajtani tilos? Ugyan kérem, ne gyerekeskedjünk. A
szembejövõ félrerántja a kormányt? Összetöri magát? Istenem, van ilyen. Most pedig minél elõbb eltûnni…
Lehet azután metrón és buszon, villamoson és gyalog loholni, csörtetni, esetleg jegy nélkül, pénz nélkül,
acsarkodva és szitkozódva. Öklöt rázva irigyelni a biciklistát, motorost, autóst. „Szemetek ezek mind!”
Ha csak magaddal vagy tele, ha csak azzal törõdsz, hogy hogy jutsz elõre, csak te, egyedül te, akkor fel sem merül,
hogy lehet lassítani és nézni a táblákat, hogy hova visz az út.
Lehet megállni, amikor látod, hogy a biciklista megingott, s ott lehetsz, amikor elesik. Fölszedheted.
Lehet megállni és a pihenõnél bevárni azt, akit lehagytál. Lehet vele szóba állni.
S lehet figyelni az út szélén vánszorgókra. Észrevenni, hogy már alig bírja a batyuját vagy a hátizsákját. Föl lehet
venni. Meg lehet kérdezni, hogy mi szél hordja idegen tájak felé. S ezen túl, rá lehet jönni arra, hogy mire jó sárral beverni
azt, aki gyalog jár, csak azért, mert te autóban ülsz és megteheted.
S lehet derûsen, irigység és harag nélkül ülni vacak biciklin. S különben is, nem biztos, hogy az ér célba, aki
Mercedesben ülve elõz és száguld.
 |