 |
 |
 |
|
8. osztály:
Botlik Emese
- tanulmányi eredményéért
Pintér Attila
- tanulmányi eredményéért
Susztár Zsófia
- tanulmányi eredményéért
Hirsch Bence
- közösségi munkájáért
Jaskó Anna
- közösségi munkájáért
Szentesi Gergely
- közösségi munkájáért
Ambrus Csaba
- a matematika versenyen elért
eredményéért
9. osztály:
Molnár Eszter
- tanulmányi eredményéért
Susztár Mariann
- tanulmányi eredményéért
Somhegyi Zoltán
- tanulmányi eredményéért
Gratulálunk mindannyiótoknak...
...
S köszönöm a Mindenek Urának, aki mindezt megengedte és
minket mindeddig vezetett.
Ezzel az 1997 - 98-as tanévet, a Sylvester János Protestáns
Gimnázium elsõ tanévét bezárom.
Erdély - Torockó: 1998. június 15-tõl 21-ig
Ez a tábor három dologról szólt: "tanulásról", Erdélyrõl
és egymás megismerésérõl.
"Szegény németesek" még ott is németet tanultak. Mi,
a szerencsésebbek, Erdély történetével ismerkedtünk,
tanulmányoztuk a hét görög bölcs mondásait, vagy éppen
jelenetet próbáltunk a Romeo és Júliából. Egyik délelõtt
megterveztük saját címerünket is.
Nagyon sokat kirándultunk. Megmásztuk a kb. 1200
méter magas Székelykövet és sok kisebb dombot. Elmentünk a
Tordai hasadékhoz, és a torockószentgyörgyi várhoz is
ellátogattunk. Kirándulásainkat csak a 3 napig hol zuhogó, hol
csak szemerkélõ esõ zavarta meg.
Egymás megismerésére és a játékra is sok idõ maradt.
Délutáni szabadidõnkben kártyáztunk vagy maffióztunk, amibe
még a tanárok is beszálltak. Este mindent csináltunk, csak nem
aludtunk. Hol a fiúk jöttek át hozzánk, hol mi látogattuk meg
õket. A szobákban mozogni nem nagyon lehetett, így inkább
beszélgettünk, vagy zseblámpa fénynél kártyáztunk.
E hét után hulla fáradtan, éhesen és piszkosan, de teli
élménnyel értünk haza.
(Bognár Júlia - Kaszap Atilla 8.b)
A székelykõi túra
TOROCKÓra érkezésünk utáni elsõ napon (06.16.) tanáraink
úgy gondolták, hogy szép az idõ (az egész ég felhõs volt), így
elindulhattunk megmászni a SZÉKELYKÕ nevezetû hatalmas
hegyet.
Átmentünk a falun és nekivágtunk a meredélynek.
Mindenki, ahogy bírt, igyekezett följutni a véget nem érõ
kõomlások tetejére, de sokszor visszacsúsztunk. Nagy
nehezen följutottunk a nyeregbe. MEGMÁSZTUK!!! Ezután
már csak "néhány" lépés volt a tetõ, ahol a tehénlepények
szívélyes társaságában csodálhattuk a gyönyörû kilátást. A
gerincen sétálva több csúcsra is felmentünk, majd elindultunk
vissza. Mivel a csapat nagy része nem akart lefelé is arra menni,
amerre följöttünk, elkezdtük keresni az állítólagos másik utat
(lefelé végig kerestük). Hogy ne legyen unalmas, úttalan
utakon bukdácsoltunk lefelé, mindenki ahogy tudott. A
társaság szétszakadt, és csak néha suhant el mellettem néhány
ordító ember. Iszonyú csúszós avaron szánkáztunk lefelé.
Néha sikerült elkapni egy fát, de ezek (pechünkre) korhadtan és
gyökerestül kifordultak a földbõl. Ebbõl eredõen nagyokat
zúgtunk és nevetés tárgya le(he)ttünk. A legvégén megtaláltuk
az ösvényt, és amikor megérkeztünk, mindenki egy merõ kosz
volt.
Fáradtan, kimerülten, de sok élménnyel és a tájat a
fényképezõgépünkben és szívünkben megõrizve "haza-
érkeztünk".
(Botlik Emese 9.a osztály)
A gólyatábor
Bevallom, elõször nem akartam elmenni a gólyatáborba,
sok idegen ember közé, de aztán rászántam magam.
Szerencsére az indulásnál találkoztam néhány
ismerõssel, s így jobb volt az utazás. Szentendrére érve már
néhányan összebarátkoztunk. Mire felküszködtük magunkat és
csomagjainkat a hegyre (nekem Himalájának tûnt), rendesen
elfáradtunk. Amint szétosztottak minket a házakba, elkezdtünk
beszélgetni.
Mikor kirakták a sûrû napirendet, elborzadtunk, fõleg a
reggeli tornától, amit a fiúk nagy része a focizás miatt megúszott.
Az országépítés nagyon jó ötlet volt, mert ezalatt is
megismertük egymást. Bár Hétvége országot elég nehéz volt
“megteremteni”, és a történelmével, népszokásaival is sokat
szenvedtünk, azért a bemutatásra összehoztuk. A színdarabok is
jól sikerültek.
 |