 |
 |
 |
|
PROTESTÁNS
IFJAK
MAGAZINJA
A Sylvester János
Protestáns
Gimnázium lapja
1999. február 10.
II. évfolyam 3. szám (11. szám)
Tiszteletpéldány
Események
Gólyatábori nosztalgia ...
A Hétvége Birodalom története
Országunk története majdnem feledésbe merült, de a
szigetlakó Péntek - Robinson ismerõse - lejegyezte számunkra.
Péntek a nevét onnan kapta, hogy a legerõsebb törzsek egyikét
így hívták. Péntek szövetségre lépett Szombat és Vasárnap
vezetõjével a többi
törzs ellen. És mit gondoltok, hogyan
hívták a többi törzset? Álmos, Elõd, Ond, Kond... nem, ez a
magyar történelemhez tartozik. Péntek, a nagy forráskutató és
hadvezér, lejegyezte a törzsek hiteles listáját: Hétfõ, Kedd,
Szerda, Csütörtök. Péntek szerint ez
a négy törzs háborút
indított a másik három törzs ellen, melyek Hétvége név alatt
egyesültek. Szörnyû rombolás és pusztítás döntötte romba a
szigetet. A harcból végül a Hétvége törzsei kerültek ki
gyõztesen, és a veszteseket rabszolgamunkára fogták. A
vezetõket leláncolták, így törzseik is rabságban éltek, éjjel-
nappal dolgoztak a hét minden napján. A Hétvége
törzsszövetség tagjai pedig állandóan pihentek. Péntek,
Szombat, Vasárnap vezér tiszteletére a róluk elnevezett napokat
ünnep- és munkaszüneti nappá nyilvánították. A többi napot
pedig, mivel vezéreiket fogságban tartották, törölték a
naptárból. Ez a Hétvégenaptár csak ezen a szigeten került
bevezetésre.
És hol ez a sziget?
Nem áruljuk el!
(7. b osztály)
A Csóványos Makacs Barátainak szakköre novemberi
túrájáról:
Piliscsabától Pilisszentkeresztig
1998. november 7
én egy hûvös kora reggelen, 6
órakor találkoztunk a Nyugati pályaudvar jegypénztára elõtt,
ahol mindenki megvette a saját jegyét. Botlik Benedek tanár
úrral
aki a túrát vezette
a vonaton találkoztunk, és persze
feladott pár kacifántos példát mindenkinek (ezekkel igencsak
bajlódtunk). Az utunkat Piliscsabáig nem zavarta meg semmi,
ott leszálltunk, és gyalog folytattuk túránkat egy kis faluig. Ott,
Piliscsévén, a tanár úr a játszótér közepén megült egy falovat.
A falucskában egy kicsit pihentünk, aztán elindultunk a hegy
felé. A csúcshoz vezetõ úton találkoztunk egy idõs
házaspárral, akik megmutatták a borospincéjüket. Majd
elindultunk a hegy tetejére. Meg sem álltunk addig, míg el nem
értük a Leány- és a Legény- barlangot. Az innen vezetõ utat
kõomlások kísérték. Akiket eltaláltak a kövek, azoknak pechük
volt,ügyességüknek köszönhetõen azonban nem történt
komoly baleset. Közben egy tisztáson megpihentünk. Itt valaki,
a talajjavítást szem elõtt tartva, gondosan félretett egy rohadt
banánt..., amibe Balu szépen beleült. Pilisnyereg felé folytattuk
utunkat, majd irány a Feketekõ. Gyönyörû kilátás tárult elénk,
és elmélyedtünk a lenti pici házak és tavak csodálatában. A
pihenõ után elindultunk a hegyrõl lefele, és egyenesen a
pilisszentkereszti buszmegállóhoz mentünk. A buszról
Pomázon szálltunk le, és innen HÉV
vel utaztunk haza. Itt
elbúcsúztunk, de senki nem búsult (annyira), mert örültünk,
hogy egyáltalán élve hazajutottunk.
Gyönyörû tájakat láttunk, ezért mindenkinek ajánlom
ezeket az élményekkel teli kirándulásokat!
(Juhász Nikolett 8. b)
Egy viski vendégfiú története
(Írta: Mutz Attila 9. a)
Iskolánk, a Sylvester János Protestáns Gimnázium 25
árvízkárosult kárpátaljai gyereket látott vendégül 3 hétre.
Nagyon sok család vállalta, hogy erre az idõre befogadja õket
otthonukba, szeretetükbe. Ez mindkét fél számára nagy kihívást
jelentett.
A Viskrõl érkezett gyerekeket szüleik nehéz szívvel
engedték el az ismeretlenbe. A vendéget fogadó magyar
családok számára is nehézséget jelentett, hiszen a szülõi
szeretetet, az elveszített biztonságot is pótolni kellett.
A mi családunk egy vacsora utáni közös
beszélgetésen elhatározta, hogy egy fiút vállalva segít a
rászorultakon. Így került hozzánk Laky Róbert. Egy vasárnap
este érkezett fáradtan, megviselten, egy hátizsákkal a kezében.
 |