 |
 |
 |
|
PROTESTÁNS
IFJAK
MAGAZINJA
A Sylvester János
Protestáns
Gimnázium lapja
1999. június 15.
II. évfolyam 5. szám (13. szám)
Ára: 40 Ft
Események
Az osztálykirándulás
(Aggtelek és környéke)
Iskolánk minden osztálya volt idén tanulmányi
kiránduláson. Én most a 7. a együtt töltött napjait szeretném
ecsetelni.
... Vasárnap dél körül gyülekeztünk a Keleti pu.
elõcsarnokában. Hamarosan összeverõdött a csapat (egy beteg
társunk kivételével), és ostromolni kezdtük vonatunk
legszimpatikusabbnak tûnõ kocsiját. A szerelvény kerekei akadály
nélkül gördültek a sínpáron, és egyre közelebb repítettek minket
úti célunkhoz, Aggtelekhez. Az egyik fülkében leendõ
szobatársaim társaságában ültem és beszélgettünk. A többiek
máshol ütötték fel tanyájukat erre a két órára. Biztosan õk is
élvezték az utazást. Miskolcon egy másik vonatra szálltunk át,
majd az ezt követõ buszozást túlélve szállásunkra érkeztünk. A
házban kirakodtunk mindent, ami csak a szekrénybe befért.
Vacsoráig volt focizás, sétálhattunk a környéken, lehetett pihenni,
kinek mi tetszett. Sasszárnyon repült az idõ, és azt vettük észre,
hogy már késõre jár. A zuhanyozást, átöltözést, fogmosást
néhány perc alatt lerendeztük, és fél tizenegy körül ágyban
voltunk. Éppen elcsendesült minden, amikor:
- Mindenki keljen fel! Meleg ruhában a kijáratnál
sorakozó! - hallatszott Erzsi néni hangja. Az álmából felvert
társaság kikászálódott a szobából...
Kint a sötétben már senki sem látta, hogy a beavatottak -
közöttük én is - elõreszaladtak, és megbújtak rejtekhelyeiken. A
bátorságpróbán hatan ijesztgettünk, többnyire sikertelenül. A
következõ nap reggel kilenckor a Baradla-barlang bejáratánál
gyülekeztünk, és lelkesen vártunk a bebocsátást a föld gyomrába.
A hosszú túrán Laci, az idegenvezetõnk mutatta az utat, és
türelmesen válaszolt kérdéseinkre. Ami elénk tárult
a barlang
csodálatos világa
, szinte leírhatatlan. Csak saját szemünkkel
élvezhetjük igazán a természet által kialakított formák
összehangolt szépségét. Reflektoros lámpáinkkal ide-oda
világítottunk megbámulva a karsztképzõdményeket. Néha egy-egy
alak olyan monumentális volt, hogy akaratlanul is meghajtottuk
fejünket alkotója, Isten elõtt. Nem is az a fontos, hogyan nevezték
el ezeket a cseppköveket, ugyanis mindenki mást lát bennük.
Milyen érdekes, hogy egy ilyen túrán is mennyit lehet
tanulni!
Lámpáinkat leoltva megtapasztaltuk a barlang sötétjét. A
hat kilométeres menetelés után az "Óriások termé"-hez érkeztünk.
Engem csodálatos akusztikájával ez a hely ragadott meg leginkább
sétánk során. A felszínre érve visszagyalogoltunk Aggtelekre -
végre napfényben. Vacsora után tábortüzet ültünk körül ...
Az utolsó napon összecsomagoltunk, és kirándulni
indultunk a közeli hegycsúcsra, a Baradla-tetõre. A csomagokért
visszamentünk a szállásra, majd végleg elhagytuk Aggtelek
vidékét.
(Szász Levente 7. a)
A csókakõi kirándulás
Osztálykirándulásunk második napján egy szép
verõfényes reggelre ébredtünk, a nehéz felkelés után finom
reggelit kaptunk szálláshelyünkön. Késõbb egy nagyon érdekes
áhitat következett, mely után fölkerekedtünk; célunk a csodaszép
csókakõi vár volt és utána a festõi Bodajk. Ez utóbbi sajnos
meghiúsult, mert Csókakõn lekéstük a buszt. Miután a piros
turistajelzésen elhagytuk Mórt, egy elágazás után a piros
romjelzésen haladtunk egyre beljebb a rengetegbe. Több pihenõt
is tartottunk a hûs erdõben, hogy bevárjuk a lemaradottakat, de
ennek ellenére a túracsoport három részre szakadt. Mi az elõl
gyorsan rohanó tizenkettõ ember között voltunk. Középen ment a
maradék osztály, leghátul 2-3 km-rel lemaradva pedig a két kísérõ
tanár egy gyengélkedõ, bicegõ diákkal. Mi elõl nagyon jól éreztük
magunkat, fürkésztük az utat, kerestük a jelzést, és dél körül
elérkeztünk egy tisztásra, ahol a forró sziklák tövében újabb egy
órát vártunk, majd folytattuk végtelennek tûnõ utunkat. Még egy
óra nehéz menetelés következett, mely után elértük úti célunkat.
Ott bevártuk a lemaradt csoportot, a kísérõ tanárok megérkezését
követõen meghallgattuk Mónika néni korholó szavait (hogy
korábban nem vártuk meg õket), majd megtekintettük a várat. A
csókakõi várat éppen felújítják, és nem látogatható. Nekünk
szerencsénk volt, mert éppen ott voltak a Fejér megyei
mûemlékvédelemtõl, és így engedélyt kaptunk a vár megnézésére.
A kilátás is gyönyörû volt. A faluban fagyit ettünk vagy
jégkrémet, néhányan megnézték a templomot, majd haza
indultunk. Ez a túra volt az egyik legjobb program az egész
kiránduláson.
(Kovács Ádám és Vasuta Zsolt 8. b osztály)
A 10. osztály kirándulása
(Gyõr és Pannonhalma)
Május közepén osztálykirándulásra mentünk Gyõrbe.
Osztályfõnökünkön kívül Kiss András tanár úr kísért minket.
Elsõ nap Pannonhalmára robogtunk (vonattal) rögtön a
szállás átvétele után. Miután az apátság dombját sikeresen
megmásztuk, és vártunk egy keveset az idegenvezetésre, elénk
tárult a csoda. Miközben végigmentünk a templomon és számos
érdekes dolgot hallottunk az épület múltjáról, bebizonyosodott
számunkra, hogy nem kell ahhoz külföldre menni, hogy európai
szintû mûalkotásokat lássunk. Az apátság könyvtárát és
múzeumát is megnéztük, és hallhattunk pár dicsérõ szót az ott
 |