 |
 |
 |
|
mûködõ híres keresztény fiúgimnáziumról. (Ezután kicsit furcsa
volt, hogy a kollégium egyik szobájából hangos disco-zene
szûrõdött ki.) Hallottunk egy érdekes legendát az altemplomban
lévõ, falba vésett márványülõkérõl, amely egy széket - állítólag
Szent István trónszékét - rejti magában. Azt mondják, hogy aki
beleül és elmondja kívánságát, annak az teljesülni fog. Egy másik
variáció szerint kigyógyul derékbántalmaiból. Sokan kipróbálták
közülünk. (Kíváncsian várjuk az óhajtott dolgok csodás
létrejöttének sztoriját!)
Estefelé értünk haza. Sajnos szálláshelyünkön - egy
kollégiumban - nem kaptunk közös helyiséget, és a szobák sem
voltak olyan nagyok, hogy egybe mindnyájan összegyûlhessünk.
Így a vacsora utáni vetélkedõk végeztével - ami az aznap hallott
érdekességekbõl volt összeállítva - elmentünk a város
központjába sétálni. Gyõr belsõ, kiépített része nagyon szép,
vannak sétálóutcák virágládákkal, de én nagyobbnak képzeltem el.
A következõ napon - vasárnap - elmentünk a
székesegyházba szentmisére, utána pedig megnéztük magát az
épületet. Szent László mellszobra (hermája) itt van elhelyezve egy
híres vértanú síremlékével együtt. Egy vért könnyezõ
madonnakép is látható az egyik mellékoltáron. Egy ír érsek
ajándékozta a gyõrinek egy magyarországi látogatása során.
Késõbb, az írek védõszentjének napján a kép vért könnyezett, így
ezt az írek ma is szent jelnek tartják, és a csoda évfordulóikor
sokszor eljárnak hazánkba - mintegy zarándoklatként - a képhez.
Délután fakultatív program volt egy egyháztörténeti
gyûjtemény és Oskar Kokoschka festõmûvész kiállításának közös
megnézése után. (Utóbbira Somhegyi Zoltán készült fel, és
kiselõadást tartott nekünk a mûvész életérõl, munkásságáról.)
Sokan elmentek sétálni a városba, a többiek további kiállításokat
néztek meg: Kolozsvári Ernõ híres magángyûjteményét és Borsos
Miklós szobrainak kiállítását. Számomra az egész kiránduláson
ezek a mûvészeti alkotások voltak a legcsodálatosabbak. (Mármint
Borsos szobrai.) Egyszerû formák, mégis olyan kifejezõek, akkora
fenséget és bájt sugároznak! Ezt a hatást sokszor a szobrok
"üvegsíma" felületével éri el a mûvész. Délután megnéztük a
"West-side story"-t a Gyõri Nemzeti Színházban. Nekem nagyon
tetszett, sok értékes gondolatot fogalmaz meg. (Ennek ellenére
sokan kritizálták az elõadás minõségét.) Este még egy jó
focimeccset játszottunk a szomszédos iskola udvarában egy
focipályán. Aki nem játszott, az az ablakból drukkolt a többieknek.
Késõbb ugyan volt egy kis incidensünk a rendõrséggel, hiszen ez
egy zárt magánterület volt, úgy másztunk be a kerítésen
(mentségünkre legyen mondva, azt hittük, hogy ez a kollégium
udvara), de véleményünk szerint így is megérte.
Utolsó napra sportnap volt tervezve a strandon, ám az
idõ ellenünk játszott, hûvös volt. Így a Duna-parti foci- ill.
röplabdapályákra akartunk menni. Szerencsétlenségünkre az
utóbbiak foglaltak voltak, elõbbieket pedig ellepte a víz az ár miatt.
Végül kicsit távolabb a parttól találtunk egy mezõt. A fiúk jót
fociztak, a többiek napoztak, beszélgettek. Délben egy éttermi
finom ebéd után megünnepeltük-megajándékoztuk a
szülinaposokat, köztük Zsuzsa nénit is, aki ennek örömére két
fagyitortával lepett meg bennünket. Délután gyorsan
összecsomagoltunk, és egy óra múlva már vonattal robogtunk
hazafelé.
(Fehér Anna 10. osztály)
Elõzõ számunkban ígértük, hogy utólag beszámolunk a januári
csóványosi túráról. Íme:
kirándulás
Botlik tanár úr vezetésével indultunk el a túrára (eleve
biztos halál). Kora reggel találkoztunk a Nyugati pu-on. A
vonaton nem történt semmi katasztrófa. Emese papírbékákat
hajtogatott és madarakat, ezenkívül beszélgettünk is egy kicsit.
Vácon át kellett szállni egy másik vonatra. Miközben arra vártunk,
énekeltünk egy dalt, és bemutatkoztunk egymásnak. Azután
tovább indultunk, majd odaértünk Diósjenõre, ahol Botlik tanár úr
beszédet tartott a szeretettörvényrõl, (ami persze csak a túrán
érvényes)*, és a többi túraszabályt is elmondta. Végül is
elindultunk. Sokszor megálltunk pihenõre, de éppen csak egy
pillanatra, aztán megint siettünk tovább. Nagy nehezen
elérkeztünk az út feléhez, a Foltán-kereszthez (senki nem halt meg),
ahol a merészebb emberek Botlik tanár úrral birkóztak (sajnos nem
sok sikerrel). Itt elkészültek a csoportképek, és mindenki jóllakott a
látvánnyal. Ezután újra nekivágtunk a Csóványosnak. Hó nem
volt sok, de ez is épp elég volt, hogy alig tudjunk felmenni a
meredek emelkedõkön. Persze azért sikerült. Kimelegedve, nagy
megkönnyebbüléssel értünk oda a kilátóhoz. Meleg teát ittunk, és
mindenki felment a kilátóra. Nem volt olyan nagy köd, mint múlt
évben, de ez is épp elég volt, hogy ne lássunk semmit. A visszaút
könnyû volt, mert a hó meg volt fagyva, és csak le kellett csúszni
a lejtõn. A társaság nagyon jó volt, fõleg akik ott voltak. Ezen
felül nagyon tetszett.
Végül felültünk a kisvonatra, melyben fafûtéses kályhák
ontották a meleget. Mindenki megnyugodott, az út végén még
kártyáztunk is. Örültünk, hogy végül is épségben hazatértünk.
Otthon pedig már büszkék voltunk, hogy teljesítettük a
Csóványos Makacs Barátainak "túlélõtúráját".
(Susztár Zsófi 9.a)
(* Szerkesztõségi megjegyzés: a szeretet törvénye mindig érvényes,
olyannyira, hogy még az ellenséget is szeretni kell.)
Hírek
1.
Még nem adtunk hírt róla, de nyilván már sokan tudják, hogy
1999. március 30-án megszületett Szalai Erika tanárnõ kislánya,
Szalai Dorottya Klára. Most már 2,5 hónapos és nagyon
aranyos.
2.
Június 9-én hajnali 3 órakor megszületett Gõsi András, Gõsiné
Ravasz Eszter tanárnõ kisfia. Gratulálunk mindkettõjüknek!
3.
A PRÍM -
FÖLD NAPI különszáma várhatóan szeptember
végén jelenik meg. Oka, hogy még 10 - 15 oldal begépelendõ
anyag van, eddig csak egy tanuló (Szentesi Gergely 9. a)
vállalkozott munkára, õ be is gépelt kb. 4 oldalt. Köszönjük
munkáját!
Tanárok szavalóversenye
Az április 15-i szavalóversenyen felbuzdulva tanári
szavalóverseny volt iskolánkban június 9-én 15 órától. Ezen 8
tanár indult, és a zsûrit a diákok szavalóversenyének legjobbjai
adták.
A Sylvester János Protestáns Gimnázium 1999. június 9-én szem-
és fültanúja volt az elsõ - és reméljük, hagyományteremtõ - tanári
szavalóversenynek.
A versenyzõk egytõl egyig rendkívül felkészültnek és jó
elõadónak bizonyultak. A szövegválasztással voltak problémái a
zsûrinek (hiszen eredetileg versmondó versenyrõl volt szó, ennek
ellenére itt-ott felbukkant a próza, és néha az improvizáció is), de
ez a végsõ sorrend kialakításánál már nem jelentett különösebb
gondot.
A tanári szavalóverseny legjobbjai:
Név:
szak:
1.
dr. Bibó István
mûvészettörténet
 |