 |
 |
 |
|
itt a kukák körül egyfajta társadalmi konszenzus, ami valamiféle
kezdetleges szelektív szemétgyûjtést eredményezett."
(Forrás: Internet, közreadta: Kovács Eszter 10. o.)
Szelektív szemétgyûjtés (3. rész)
,
Szepesváry Pál írja: "Balatonalmádi
ahol lakom
kis város a
Balaton északi partján, Veszprém megyében, Budapestrõl nyugatra,
másfél órányi távolságra. A 71-es, azaz Akaratjától Keszthelyig haladó
fõútvonal halad rajta keresztül. Polgárai családi házakban, elég csinos
házgyári épületekben, továbbá
idõnként
szõlõhegyi présházakban,
sátrakban, viskókban, szélsõséges esetben kereketlen autóbuszokban
laknak.
A háztartási hulladékot is elszállítják ...
Régebben oly módon, hogy a városban két-háromszáz méterre
szemétgyûjtõ tartályokat (mondd magyarul konténereket) helyeztek el,
amelyeket alkalmas jármûvek idõnként hátukra kaptak, és azokkal
tovaporzottak (úgy, ahogy mondom). Mármost:
1)
a tartályokat a kertes házban lakó polgárság azon része, amelyik a
kertet tiszta szobával téveszti össze, megtömte fûvel. Miután más
szemét a szénakazal mellett a tartályba nem fér, szörnyû
batyucskák kicsiny halma várta a szemetesek foga csikorgatását
2)
a kicsiny halom tovább nõtt, amikor batyucskákkal olyan
kisdedeket zavartak az utcára, akik lábujjhegyen sem értek fel a
tartály közepéig
3)
a tartály súlyos vasfedelei
a)
nyitva maradtak, amikor is a következõ szemetelõ képébe
ugrott egy rémült macska, amitõl elõbbi frászt kapott
b)
becsukódtak, mégpedig akkora döndüléssel, hogy most a
konténer mellett lakók kaptak frászt
4)
a tartály elõbb-utóbb meggyulladt. Magától? Pirománoktól? Ki
tudja? Biztos csak az eredmény volt, a festékét levedlett rozsdás
lemezláda.
A háztartási hulladékot ma másként szállítják....
A konténereket bevonták. A fentiek miatt? A piacgazdaság
miatt? Ki tudja? Ha Winston Churchill élne, és Almádiban lenne
nyaralója, megint azt mondaná: "túl egyszerû megoldás ahhoz, hogy jó
legyen". Aki akar, szemetes hordót (magyarul kukát) vásárol és
szemétszállítást fizet, aki akar, csinos, erõs cégjelzéses szemeteszsákot
vesz (1 dollár 14 centért), amelynek árában a szállítás benne foglaltatik.
A rendszer még új. Tudománytalan lenne értékelni. Legfeljebb a
szorongásokat lehet számba venni.
1)
Hova dobja szemetét a látogató, a turista? Mit érdemel az a bûnös,
aki szemetét más kukájába üríti?
2)
Mi lesz a kutyákkal, macskákkal, rókákkal, nyestekkel, akik éjjeli
vándorútjaikon fogaikat és körmeiket a zsákokon próbálják ki?
3)
Mi tesz majd a félénk kukázó, aki nem kockáztatja idejét csomók
kibogozásával? Csak nem kést ragad?
4)
Hogyan oldja meg lelkiismereti, identitásbeli és kötelességteljesítési
problémáját a szemetes és annak fõnöke, amikor nem szabványos
szemeteszsákra bukkan?
És a szelektivitás....?
Mint ismeretes, szelektív szemétgyûjtés nem volt, nem van,
nem lesz, mert az állampolgár nagy "szemét", aki csakazértis összekever
mindent, megõrjítve ezzel a polgármestereket, akik annyira szeretnék már
a nyolcféle szemetet külön szállítani, a kereskedõket, akik oly boldogan
várják vissza a használt üvegeket és szárazelemeket, a méheseket, akik
lecsapnak az akkumulátorokra, a fáradt olajra, az autógumira ...
Emiatt azután bizonyosan idõben és térben is bölcs idõzítés
volt, hogy Balatonalmádiban a csinos, pirosra lakkozott papírgyûjtõket a
konténerek bevonásával egyidõben, azok helyére helyezték el. És
hányat! És valóban milyen csinosakat! Van két kis csapágyazott
gumikerekünk, kellemes fogantyújuknál megragadva jól gurulnak a sárban.
Bizonyára nem két fillér az áruk, ha netán japán hitelbõl is van a két
fillér. Magukba foglalnak mondjuk három havi újságot, meg a
belegyömöszölt turista elemózsiát. Az elsõ ugyan eláztatja tartalmukat.
Lehet, hogy a kocsikákat tervezõjük fedett helyre, mondjuk az ABC-
áruház elõterébe képzelte? Vagy netán a papírmasé is értékes intermedier
a reciklizációban?
Sok kimustrált konténer után sok kicsi kocsi. No, aztán fogják-
e üríteni?
Még ma leviszek 10 kg ötödik típusú vegyes papírt. Szépen
összehajtva, csomóba rakva és spárgával átkötve. Lássuk, mire
megyünk...."
A szelektív szemétgyûjtésrõl szóló háromrészes tanulmány
végére értünk. Remélem, hogy mindenki talált számára fontos
információt, és talán környezetében is megvalósítható ötletet.
(Szepesváry Pál írása, közreadta: Kovács Eszter 10.o.)
Diákjaink írásából
“Oly jó a nyár, szép dallal vár...”
Egy kicsit elmélkedjünk a nyárról. Egy csomó értelmes dolgot
lehet csinálni. A túrázástól kezdve, az ezer éve nem látott
barátokkal való találkozáson át, az alvásig, olvasásig és játszásig
minden jót lehet csinálni, amire így esetleg iskola közben nem lett
volna idõ. Azt hiszem, ki kell használni, hogy egy kicsit szabadok
vagyunk, és nem a tévé elõtt kéne ülnünk végig. Ahogyan Ady
írja az egyik versében: “...Mégis több egy nyári éjjel / Mint a téli
tizenhárom...”. Használd ki a pihenésre, a szórakozásra adott idõt!
(Használd ki, de ne élj vissza vele! Ne essünk át a ló túloldalára!)
Végre amikor megkérdezik az ember átlagos alvásigényét, akkor
nem kell a szokásos “csak még öt perc” választ adni, hanem
mondhatjuk, hogy: “bocsesz, de ma délig durmolok”. Töltsük hát
értelmesen a szünidõt. Ezúton szeretnék az egész tizedik osztály
nevében mindenkinek jó, értelmesen megtervezett, vidámsággal
teli vakációt kívánni.
"Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy
éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek,
amikor pedig férfi lettem, elhagytam a gyermekhez illõ
dolgokat."
(1 Kor. 13, 11.)
Ahogyan azt a bibliai passzus is sejteti, most arról lesz
szó, hogy miképpen válhatunk érett keresztényekké. Lássunk
néhány példát, hogy minek kell jellemzõnek lenni egy érett
keresztény emberre: a Galata 5, 22-23-ból ismert a lélek
gyümölcseinek a megjelenése: szeretet, öröm, békesség, türelem,
szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás, példaértékû
élet, Jézus tulajdonságainak a megjelenése, bizonyságtételre való
készség. Természetesen ez is az út nehezen járható része, de Jézus
itt is fogja a kezünket. Elsõ lépés az Isten kegyelmének, a
bûnbocsánatnak, az örök életnek az elfogadása, azaz a megtérés.
(Jézus Krisztus mondja: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet: aki
hisz énbennem, ha meghal is él .'')
Fontos, hogy elhagyjuk a gyerekes viselkedésmódot,
mint pl.: sértõdékenység, irigykedés, viszálykodás. (A
sértõdékenységet úgy szokták mondani, hogy olyan, mint a sün
és a mimóza keveréke.) A következõ lépés lehetne az Isten iránti
gyermekiesség elsajátítása: Egyszer egy gyermek hibát követett
el, s letérdelvén, átölelte az apja lábát, majd így szólt: Istenem!
Segíts, hogy olyan nagy, okos és erõs legyek, mint a papa. Este,
miután elszenderedett, az apja térdelt az ágya mellé, s eképpen
imádkozott: Istenem! Segíts, hogy én is ilyen gyermeki bizalommal
és õszinteséggel forduljak hozzád, mint ez a kisgyermek. Azt
hiszem a példa rendkívüli módon ragyogtatja ki, hogy milyenné is
kéne válnunk az Isten szemében. Ezt példázza a Mt 18, 3. is:
" Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem
lesztek, mint a kisgyermek, nem mentek be a mennyek országába."
Tehát a gyerekes dolgokat el kell hagynunk, de az Isten
iránti gyermekiséget meg kell tanulnunk. Fontos hogy az Istentõl
kapott ajándékokat (például: öröm, ige, szeretet) ne tartsuk meg
önzõ módon magunknak, hanem adjuk tovább, hogy újra friss
kerülhessen belénk. Tulajdonképpen hagyjuk, hogy a krisztusi
 |