 |
 |
 |
|
PROTESTÁNS
IFJAK
MAGAZINJA
2000. június 19.
III. évfolyam 1. szám
(15. szám)
Gólyatábori különszám
A Sylvester János Protestáns Gimnázium lapja
Kedves Diákunk!
Ma töltöd elsõ napodat a Gólyatáborban, néhány órája ismerkedsz leendõ osztálytársaiddal, tanáraiddal, igazgatóddal és iskoláddal. Itt az ideje, hogy
megismerkedj a Prím-mel, az iskolaújsággal is. Ezt a lapot Te írod! Már most készülhetsz rá, hiszen a szeptemberi elsõ szám a nyárról, a táborokról is
szól. Már ma elkezdheted megírni gólyatábori beszámolódat, hogy Te lehess az elsõ, új tanulónk, akinek a cikke megjelenik iskolánk újságjában! Egyike
lehetsz azoknak, akik a IV. évfolyam 1. számába írnak!
Nagyon örülünk, hogy itt vagy a Gólyatáborban, hogy köztünk vagy, hogy hozzánk tartozol. Ez a Gimnázium még csak három éve mûködik,
iskolánk kis közössége most van kialakulóban, és jó, hogy mostantól újabb 49 diák tartozik közénk. Köszöntünk itt, és kívánjuk, hogy érezd magad
nagyon jól! Reméljük találtál már, vagy hamarosan találsz új barátokat, és mi - tanáraid - is szeretnénk a barátaid lenni (már amennyire ez lehetséges).
Bármilyen gondoddal fordulj hozzánk bizalommal, és mi próbálunk segíteni! Hiszen mostantól egy csapat vagyunk, egy hajóban utazunk!
tanáraid
Ez egy bemutatkozó szám, ezért elsõsorban abból a 14 iskolaújság-számból válogattuk, amelyek az elsõ két tanévben jelentek meg. Magyarázatra
szorul néhány szám. Hogyan is van az, hogy ez a III. évfolyam elsõ száma? És ha szeptemberben a IV. évfolyam 1. száma készül majd el, akkor miért
csak az elsõ két tanév számaiból válogattunk? A magyarázat: Iskolánk elsõ tanévében (1997-98-ban) indult az iskolaújság, és 8 szám jelent meg. Majd
a második tanévben (1998-99-ben) 6 szám. Az elmúlt tanévben pedig - sajnos - nem jelent meg egy szám sem, pontosabban ez a különszám az
egyetlen, ami megjelent.
Azt szeretnénk, hogy ez az újság minél inkább a diákok munkája legyen, és a tanár-szerkesztõk csak szakmai segítséget lássanak el. Sokan írtak az
elsõ 14 számba, 4-5 tanár és 25-30 diák. Voltak a diákok között olyanok, akik több hónapig ellátták a szerkesztõi feladatokat. Eddig azonban csak úgy
tudtunk megjelentetni egy számot, ha a tanár-szerkesztõk "bedobták" energiájukat, és mozgatták a dolgot. Történt aztán az az örvendetes tény, hogy az
egyik tanár-szerkesztõ - Gõsi Gergelyné franciatanár - babát várt és már csak két tanár szerkesztette az újságot. Majd Kovácsné Thomann Mónika
tanárnõ (magyar-történelem szakos) is babát várt, majd Botlik Benedek tanár urat (matematika-fizika-számítástechnika szakos) igazgató helyettesnek
kérték fel. Így a tanár-szerkesztõk mással foglalkoztak: kik az idõközben megszületett kisbabákkal, ki pedig az iskola napi gondjaival. Ez a magyarázata
annak, hogy az 1999-2000-es tanévben ez az elsõ és egyben különszám is, ami megjelent.
Van azonban néhány cikk e szám végén, amelyik ebben a számban jelenik meg elõször.
1997. augusztus 31-én tartotta iskolánk elsõ tanévnyitó istentiszteletét. Igazgatónk, dr. Bibó István, ezen arról beszélt, hogy egy új iskolában tanár
és diák együtt kezdi az utat, és ...
" ... Mielõtt ... elindulnánk, nem árt, ha végiggondolunk néhány
lehetõséget. Mert többféle módon is lehet egy úton haladni, már
csak azért is, mert ott sem vagyunk egyedül.
Aki jól startol és jó kocsiban ül, könnyen kilõhet, s az elõbb-utóbb
rájön a sebesség ízére. Ahogy futnak a póznák és fogynak a
kilométerek, úgy törpül el lassan mindenki, aki az úton iparkodik így
vagy úgy. Micsoda alakok ülnek micsoda siralmas tragacsokban, te jó
ég! Hogy teker az a kis izzadt biciklista! S hogy ezek a majmok mit
akarnak itt gyalog, azt már fel sem lehet fogni.
Van persze más is, aki jól gyõzi az iramot. Legalábbis úgy látszik.
De hát csak nem elõz meg engem? Azzal a járgánnyal? Le kell nyomni
az útról, odakenni a korláthoz! Miért nem tér ki? Mit bámul, térjen ki!
Az a biciklista pedig ott billegni kezd, meginog… centizünk vele
egyet! Ha még eddig nem izzadt, hát most izzadjon egy kicsit.
Az a gyalogos meg loholni kezd valami busz után, mindjárt át akar
vágni az úton… kiszólunk hát neki, lehetõleg brutálisan és tegezve:
„Kotródj, mert elgázollak!”
Lehet persze kevésbé jó kocsival közepes az indulás, közepes
esélyekkel. Azért még nincs veszve semmi. Egy kis helyezkedés, egy
kis furakodás, egy kis orcátlanság; fog ez menni. Behajtani tilos?
Ugyan kérem, ne gyerekeskedjünk. A szembejövõ félrerántja a
kormányt? Összetöri magát? Istenem, van ilyen. Most pedig minél
elõbb eltûnni…
Lehet azután metrón és buszon, villamoson és gyalog loholni,
csörtetni, esetleg jegy nélkül, pénz nélkül, acsarkodva és szitkozódva.
Öklöt rázva irigyelni a biciklistát, motorost, autóst. „Szemetek ezek
mind!”
Ha csak magaddal vagy tele, ha csak azzal törõdsz, hogy hogyan
jutsz elõre, csak te, egyedül te, akkor fel sem merül, hogy lehet
lassítani és nézni a táblákat, hogy hova visz az út.
Lehet megállni, amikor látod, hogy a biciklista megingott, s ott
lehetsz, amikor elesik. Fölszedheted.
Lehet megállni és a pihenõnél bevárni azt, akit lehagytál. Lehet
vele szóba állni.
S lehet figyelni az út szélén vánszorgókra. Észrevenni, hogy már
alig bírja a batyuját vagy a hátizsákját. Föl lehet venni. Meg lehet
kérdezni, hogy mi szél hordja idegen tájak felé. S ezen túl, rá lehet
jönni arra, hogy mire jó sárral beverni azt, aki gyalog jár, csak azért,
mert te autóban ülsz és megteheted.
S lehet derûsen, irigység és harag nélkül ülni vacak biciklin. S
különben is, nem biztos, hogy az ér célba, aki Mercedesben ülve elõz és
száguld.
Lehet jól kilépve gyalogolni, szerény elemózsián élni és beszívni
az esõ utáni levegõt. S lehet úgy baktatni, hogy lásd, mindenestül lásd a
felkelõ napot és a lelkesen iparkodó hangyákat.
Valami ilyesmire szeretnélek rávenni, téged és magamat,
mindnyájunkat, akik most együtt elindulunk. Ne vedd véletlennek,
hogy ki kerül melléd, s azt sem, hogy ki vetõdik az utadba. Ne
megelõzni akard a másikat, hanem találkozni vele. Lehet, hogy elõször
te viszed, te segíted tovább, de lehet, hogy egy ponton megfordul a
dolog, s õ akadályozza meg, hogy elaludj nagy sebesség mellett.
Ha négy, öt vagy hat év után úgy mész tovább, hogy itt
találkoztál valakivel, vagy rájöttél annak ízére, hogy milyen az, ha
együtt mennek az úton ketten, hárman vagy többen, akkor nem hiába
indult el ez az iskola."
 |