 |
 |
 |
|
A 12. számban jelent meg elõször, reméljük nem utoljára, nyelvi rovatunk. Ebbõl idézünk most fel 5 mondatot. Ez most rejtvényként is szerepel. Ha
tudod, hogy honnan idéztük ezeket a mondatokat, írd fel egy papírra és azonnal add le Bibó István igazgató úrnak. A gyors és helyes megfejtõk ...
6 De az így szólt hozzájuk:
"Ne féljetek! A názáreti
Jézust keresitek, akit
megfeszítettek? Feltámadt,
nincsen itt. Íme, ez az a
hely, ahova õt tették.
6 Er aber spricht zu ihnen:
Erschrecket nicht! Ihr
suchet Jesus von Nazareth,
den Gekreuzigten; er ist
auferstanden, er ist nicht
hier; sehet den Ort, wo sie
ihn hingelegt hatten!
6. Qui dicit illis: Nolite
expavescere, Jesum quaeritis
Nazarenum, crucifixum,
surrexit, non est hic: ecce
locus ubi posuerunt eum.
6 Il leur dit: Ne vous
épouvantez pas, vous
cherchez Jésus de Nazareth,
qui a été crucifié, il est
resscusité, il n'est point ici,
voici le lieu où on l'avait
mis.
6 "Don 't be alarmed," he
said. "I know you are
looking for Jesus of
Nazareth, who was
crucified. He is not here -
he has been raised! Look,
here is the place where he
was placed.
Humor
Murphy is megmondta a dolgozattal kapcsolatban:
Dolgozatot írni jó dolog...
a. Csak vissza kapni nem.
b. ...ha közben kimegy a tanár.
c. DE nem írni még jobb!!!
A dolgozatfajták megfordíthatatlan ellentétele:
- A kisdolgozatra nagy jegyet adnak.
- A nagy dolgozatra NEM adnak kis jegyet.
Két tavalyi táborról szólnak az alábbi beszámolók:
Tátra ’99
Július 10-én kora reggel indultunk a Népstadiontól. Utunkat csak
egy akadékoskodó vámos szakította meg, de délutánra már a
Tátralomnicon voltunk. Innen egy negyedórás vonatút volt hátra a
campinghez. A táborban négyszemélyes sátrak szolgáltak szállásul. Az
idõjárás nem kedvezett túlságosan, hisz már az elsõ túra alkalmával
bõrig ázott a társaság. A köd miatt is csak néhány pillanatra láthattuk
a hegyeket, de a magunkfajta “szûz” hegymászóknak ez a látvány is
bõven elég volt.
Sajnos az egész túra alatt szinte minden nap esett az esõ, de az idõ
- ha általában nem is volt szép - kirándulásra tökéletesen megfelelt. Ez
alatt az egy hét alatt két csúcsot máztunk meg: elsõnek a Slavkovsky
Stiftet (Szalóki csúcsot), az utolsó napon pedig, a Rysyt. Mindkét hegy
közel 2500 méter magas. A túra egész ideje alatt jó volt a hangulat,
kivéve néhány esetet, de ezeket szerintem a legtökéletesebb módon
elsimítottuk, így senki sem jött haza rossz szájízzel.
Összességében a tábor nagyon jól sikerült, remélem jövõre is
megyünk.
(Egy tizedikes tanuló 1999. nyár)
A Zempléni tábor 3. , 4. és 9. napja
3. nap, szombat
Hosszas barangolás után megérkeztünk az Amadé várromhoz,
ahol csendes ebéd közben a kilátásban gyönyörködtünk. Furcsa volt
elképzelni, hogy a romok helyén valaha egy vár állt, ami az idõ
vasfogainak martalékává lett. Második állomásunk a Pálos
kolostorrom volt. A hajdani épület helyén már csak néhány fal állt.
Megpróbáltuk elképzelni az akkori kort, de sajnos ez nem sikerült. A
délutáni órákban beértünk célállomásunkra, Göncre. Kísértésbe estünk
amikor elhaladtunk a gyerekekkel teli strand mellett. Sajnos a tanárok
nem estek kísértésbe. Lehet, hogy nem volt melegük? A huszita házat
akartuk megnézni de csak kívülrõl láthattuk. Gönc megismerése után
10 percet vonatoztunk (ami nagyon jól esett mindenkinek
pihenésképpen) és már csak az a bizonyos 4 km várt ránk, ami már
olyan ismerõs volt. Az állomásról Hejcéig kellett begyalogolnunk. Az
esti áhítat és vacsora után következett az ‘alvás’.
4. nap, vasárnap
Éljen! Csak 7.30-kor volt ébresztõnk. Botlik tanár úr ismételten
kitett magáért és csodálatos ébresztõjével felriasztott bennünket.
Reggeli után gyors falunézés és a helyi szeretetotthon meglátogatása
következett. Részt vettünk a református templomban az
istentiszteleten, ahol az ottani gyülekezetnek énekeltünk is. Délután
szabadfoglalkozás és akadályverseny volt. Három csapatot
alakítottunk és nagyon kitettünk magunkért. Egyszóval ügyesek
voltunk. Különbözõ feladatok voltak. Pl. tûzgyújtás, kirakó, békaugrás.
A jutalom persze nem maradt el. Este szalonnasütés és áhítat volt.
Nagy meglepetésünkre volt meleg víz. Így telt el az utolsó napunk
Hejcén.
(Máhályász Melinda és Fábián Zsuzsa 1999-2000-ben 10.b)
Az utolsó nap
A lányoknak reggel szerencsére elmaradt 4-kor az ébresztõ, amit
a fiúk ígértek. A reggeli áhítat az asztalnál volt, nem mentünk át a
templomba. Reggeli után Füzérradványba mentünk gyalog az
országúton. Nemsokára meg is érkeztünk a Radványi sötét erdõbe, ahol
(halva találták Bárczi Benõt) Zsuzsa elmondta a kiselõadását,
Thomman Mónika tanárnõ pedig felolvasta Arany János:
Tetemrehívás címû balladáját. A vers után pár percig csendben ültünk,
majd elindultunk hazafelé. Busszal mentünk Bózsvára. Otthon finom
krumpli vagy bableves és lekváros gofri várt minket. Még utoljára
kitakarítottunk ebéd után a szobánkban, majd búcsút vettünk
Bózsvától. Nagy hátizsákokkal megrakva nekivágtunk az útnak.
Sátoraljaújhelyig busz vitt minket, majd ott átszálltunk a vonatra.
Három fülkében utaztunk. Lehetett aludni, kártyázni, beszélgetni,
énekelni Botlik tanár úrral vagy birkózni Ferenc tanár úrral. A négy
órai utazás után fáradtan, de emlékekben gazdagon mindenki hazament
régen látott otthonába.
A Zempléni - tábor nagyon jól sikerült, szinte végig szép volt az
idõ. Csak az utolsó két este esett az esõ. Minden nagyon jó volt, a
túrákon mindenki sok mindent megtudhatott a többiekrõl, akiket csak
látásból vagy egyáltalán nem ismert. A rossz emlékeket pedig
elfeledteti a jó levegõ, az izgalmas túrák és a gyönyörû táj.
(Kovács Flóra 1999-2000-ben 8.a)
Az Orgonaverseny döntõje
Szeptember 11-én este fél nyolckor kezdõdött a Liszt Ferenc
emlékére rendezett orgonaverseny döntõje, melynek szem- és fültanúja
lehettem az iskola jóvoltából. A nagymértékben támogatott Budapesti
Nemzetközi Zenei Versenyen, melyet 34. alkalommal rendeztek meg,
24 ország képviseltette magát. Azon az elõadáson, melyet én láttam,
már csak a legjobbak vehettek részt.
A Zeneakadémia félig megtelt, amikor kezdetét vette az izgalmas
verseny. Egy hölgy bemutatta a zsûri tagjait; majd az ötös sorszámú
angol versenyzõ lépett a színpadra regisztrátora kíséretében. Liszt: „Ad
nos salutarem” – fantázia és fúga címû darabját adta elõ a hangszerek
királynõjén. A Zeneakadémia elõkelõségéhez illõ mû ez, keményen
próbára teszi az orgonisták minden tudását. A kopaszodó, harminc év
körüli szemüveges férfi fejét ingatva, markánsan játszott. Biztonsággal
adta elõ a mûvet, hagyományos módszert tekintve példának. A
zenével volt elfoglalva, ami teljesen lekötötte; nem a verseny miatt
élte nagyon bele magát. A darab vége emlékeztetett a Dante szimfónia
befejezésére.
A második orgonista egy jó kiállású fiatal hölgy volt: neve
Kecskés Mónika. Flitterekkel ékesített mellényben és fekete nadrágban
jelent meg. Õ is ugyanazt a mûvet adta elõ. A kezdés szerintem egy
kicsit haloványra sikeredett. Ettõl eltekintve varázsolt elõadásával.
Más technikával játszott, mint az angol versenyzõ. Gyönyörû legato és
lendületes pianók, szinte forrásként csörgedeztek a dallamok. A hangos
részeknél karjának minden erejével fokozatosan növelte a hangerõt, a
forte tetõpontján szinte „beletenyerelt” a billentyûsorokba. Õ és
regisztrátora mindent megtettek azért, hogy mindig a legszebb hangot
csalják ki az orgonából, gyakran váltottak regisztereket. A mûvet
másodszori eljátszásakor alig lehetett felismerni, annyira különbözött a
két elõadásmód.
 |