 |
 |
|
ez elegendõ példa nekik ahhoz, hogy hogyan is kell öltözködni, viselkedni, meg mi az, amit érdemes
csinálni.
Az alábbiakban bemutatom néhány mai szubkultúra sajátos jellemzõit. Manapság az egyik
legmeghatározóbb az ún. "HIP-HOP" kultúra. Akik ide tartozónak érzik magukat, rendszerint
megeresztett, bõ nadrágokban járnak, a pulóverek, felsõk úgyszintén lezserek, nem ritkák a rikító,
feliratos hímzések, láncok, szemüvegek sem. Persze, egy vérbeli "RAPPER"-nél elengedhetetlen az ún.
full-cap (nincs-kivágásos baseball-sapka), valamint a kitömött, duplanyelvû "deszkás" cipõ és a roppant
vastag fûzõ is. Gyakori szokásai e szubkultúra tagjainak az extrém sportok ûzése és a graffitizés-firkálás.
Újfent a HIP-HOPból kezdett szerteágazni az ún. OLD-SKOOL-stílus, itt az oldaltcsíkos melegítõk,
szûkebb-féle nadrágok, és
régi fazonú tornacipõk hódítanak, a
kedvenc a drum 'n' bass-zene,
és gyakoriak az extrém frizurák.
Egy másik jelenlévõ
szubkultúra a PUNKok (punk angol
szóból, jelentése: köcsög),
akiknek jellegzetessége a szakadt
öltözködés, ennek elemei:
lehetõleg szétrúgott, színes fûzõs,
többnyire acélbetétes
bakancs, bõrkabát, ápolatlan haj, taraj,
általában szakadt farmerek,
felsõk, kedvelt színek a piros, fekete,
barna sötétkék. Gyakoriak a
láncok, gyûrûk, karperecek, hímzések,
felvarrók, feliratok,
biztosítótûk. A punkok általában
barátságosak és egymás
között testvériesek, de sokan közülük
gyûlölik a nemzeti
érzelemnek még az elfogadható fajtáját is.
A punkok kedvelt idõtöltései
közé tartozik a lerészegedés (ez a szokás,
és a tudatmódosító szerek
fogyasztása egyaránt jellemzõ a többi
fiatalos szubkultúrára is),
sétálgatás, cigaretta vagy pénz kéregetése.
Ismét új kategóriát
alkotnak azok az emberek, akiknek a
kedvenc szórakozóhelyei a
diszkók, bevásárlóközpontok és egyéb
hasonló helyek. Sokuk ölözködése csupán néhány márkára korlátozódik (többnyire a legdrágábbakra),
kedvelik a feszülõs felsõket, feltûrt szárú szûk farmereket. Egyik legkedveltebb cipõjük az ún. Buffalo.
Ékszereik, ha vannak, jól látható, vastag, ezüst vagy arany karkötõk, nyakláncok, órák. A legtipikusabb
képviselõknél megjelenik a haj zselézése, a szoláriumbarna bõr.
Többnyire felnõtt, dolgozó emberek, hivatalnokok öltözködési szokásai ismét külön csoportot
alkotnak. Jellegzetességeik: öltöny, elegáns nadrág (lehet élre vasalt is), másféle zakó, betûrt ingek.
Jellemzõ az ápoltság, rendes frizura. Az itt bemutatott szubkultúráknak persze sok alfaja van, valamint
sok esetben keverednek egymással.
(Krulik Ábel)
Irodalom
Borcsa! Borcsa!! Hol késel már azzal a
tejjel?!
Borcsa nem válaszolt. Épp a
csuporból szürcsölte a tejet, csinos, fehér bajusz rajzolódott belõle az orra alá. A kenyérvéget is elcsente
az asztalról, s még gyorsan bekapta. Tudta, hogy ki fog kapni, három éves kishugának kellett volna
bevinnie a tejet, de hát éhes volt, még õ sem reggelizett, pedig mióta talpon van! Az utóbbi idõben õ
csinált mindent anyja helyett, aki most várja újabb, harmadik gyermekét.
- No, hát itt vagy végre? S ennyit hagytál szegény hugocskádnak? Feneketlen bendõs! Mindent
eleszel elõle!
A meleg tej illata, ha kevés volt is, mégis betöltötte az aprócska konyhát, s feloldotta a kedélyeket.
A kis Sári arca kipirult, ahogy habzsolta a krémes tejecskét. Az elégedett arcocskát látva az anya is
megnyugodott. Kedves, jóakaratú asszony volt õ, csak a nagy teher, fáradtság tette néha olyan idegessé.
– A tyukok tojtak-é?
– Tojtak.
– Hanyat?
– Hatot. ... Hetet. Egy eltört.
– Hozzad máskor kosárban! Nem fér bele a kicsi kezedbe.
És Borcsa másnap kosárral ment. Hajnalban. És ez így ment nap mint nap. Tyúkot etetett, tejet
hozott, ebédet fõzött. Pedig kislány volt még õ is, alig nyolc esztendõs.
Társai a réten játszottak. Gyakran hívták õt is, s ilyenkor gyûlölte családját. Kishugát, kit el kellett
Egy rövidke élet
 |