 |
 |
|
Mindenki ismeri az
optikai csalódásokat,
és SR lehetetlen
perspektívájú grafikáit,
de ilyen érzékszervi
csalódások nem csak
a vizuális mûvészetekben léteznek.
Ezek a csalódások mind azt használják ki, hogy a látvány megértéséhez nem
elég valamit nézni, gondolkodásunkra is szükség van a látott kép
értelmezéséhez. Agyunk pedig téved, egyszerûsít, és mindent a
környezetében található tárgyakhoz viszonyít. A szóbeli kommunikáció
szintén nagyon fontos életünkben. Rengeteg hasznos információhoz jutunk
mások leírásaiból. Szóban azonban elég nehéz furcsa jelenségeket láttatni, mert hiába értjük félre
mások szavait, a hozzájuk kapcsolódó képeket egyszerûen nem tudjuk elképzelni. Jóval könnyebb azt
vizsgálni, milyen esetekben találjuk egyáltalán meg a szavak értelmet. Egy egyszerû kísérlettel például
be lehet bizonyítani, hogy a betûk felsõ fele több információt hordoz, mint az alsó. Próbáljuk csak
elolvasni az itt következõ két sort:
A felsõ jóval könnyebben olvasható. A két mondat egyébként a következõ: "Reggelente az emberek
fogat mosnak, mert félnek a fogszuvasodástól, és a kellemetlen lehellettõl." és "Tizenhárom embert
fogott el a rendõrség ma este Pécsen, amikor lopott kocsikon próbáltak túladni.". Ennek a jelenségnek
az oka az, hogy több olyan betû van, amelyiknek egyforma az alja, mint aminek a felsõ fele. Ezért az
elsõ sorban több jellegzetes vonás van, mint a másodikban.
De nem csak ilyen lingvisztikai csalódások léteznek. Olvasd el gyorsan a következõ mondatot, majd
takard le a képekkel együtt!
Volt a mondatban valami furcsa? Ha nem nézd meg még egyszer! A legtöbb ember nem veszi észre,
hogy van egy fölösleges névelõ a második sor elején. Ez áll a legközelebb a hétköznapi értelemben
vett optikai csalódáshoz. Itt az agy valóban egyszerûsít, ugyan úgy, ahogy az optikai csalódások
esetében, és figyelmen kívül hagyja a már ismert információt.
És végül következzen egy egészen friss eredmény. Olvasd figyelmesen:
Anogl kuttaók bebizoítnyoáttk, hogy egy szvöeg akokr is olvshaató mraad, ha a szaavk biteût
öesszkevejrük. Presze azrét nem akrháogy: csak szvaanként kerevhetõk össze a bteûk, a szó
elsõ és utolsó beûténjek a hélyen kell marandia, és nem válszatahtóak szét azok a bteûk,
amik egytüt alnakotk egy haognt. A szöevg azrét mraad méigs éretlmes az olavsó száámra,
mert az embrei agy nem betnûknét, hnaem szavaknént értelemzi a mndoatot.
(Galambos Máté 12/b)
Csalódások