 |
 |
|
Mindenki környezetében akadnak "bolondok".
Akiket a környezet
(város, falu, kerület) egyhangúlag süsünek,
dilisnek, hülyének,
becsavarodottnak megszállottnak, dinkának,
flúgosnak,
eszeveszettnek (sorolhatnám) tekint.
Õk gyakran látnak el könnyebb feladatokat,
amelyeket rájuk mernek
bízni, pl.: portások, gondnokok, zöldségesek.
Némelyik inkább csak alibi
munkákkal próbál meg pénzhez jutni, mondjuk a
kocsmában vissza
viszi a poharad, de mindenki tudja, hogy "ó, ez
csak a helyi bolond,
akkor miért is ne adjak neki egy húszast?"
De felmerül a kérdés, hogy õk
valóban az elmebaj képviselõi-e. Mert
belõlük is sok fajta van.Van, aki
szerzett elmebajban szenved,-ami
lehet pl. Alzheimer-kór, vagy
egyszerûen a szellemi képességek
kisebb mértékben vannak meg-
bármilyen okból -és ezért a környezet
hibbantnak minõsíti õket. ebbõl nem igen van kiút. Az
emberek nem
könnyen változtatják meg a másik emberhez való
rutinjukat. Ezért van
nehéz dolga annak, aki gyökeresen szeretne megváltozni.
Pláne, ha az
illetõ szellemileg visszamaradott. Akkor ez a fajta fejlõdés
külsõ
segítség nélkül szinte lehetetlen is. Az állapot adott,
szerencsétlen
fickó megmarad degeneráltnak, infantilisnek, debilnek,
rögeszmésnek,
megalomániásnak, neurotikusnak, morfinistának,
ideggyengének,
perverznek, kényszeresnek.
A kifejezések tárháza óriási.
A probléma csak az, hogy
sokan nem tudnak benne
tájékozódni és
ez a tudatlanság félreértésekhez vezethet. a régies
köznyelvinek tûnõ
szavak mögött gyakran régebben használt orvosi
kifejezéseket találunk,
de ezek a kifejezések általában csak egy- egy kóros
magatartástípust
jelölnek, így gyakran egy kalap alá vesznek különbözõ
betegségeket,
Õrület