 |
 |
|
elõtt vagy Új Zélandon, mindig ugyanaz jut az eszünkbe. Érdemes azonban megfigyelni, hogy az ilyen észjárás
beszéde képes úgy csinálni, mintha mély összefüggéseket fedezne fel, mintha ravasz szándékokat leplezne le.
Amikor aztán ez a gondolkodásmód virágba borul, vagy szárba szökken (hogy képzavarral fejezzem ki magamat),
akkor az elmebajjal válik határossá. De ehhez az elmebajhoz több lépcsõfokon át jut el, és sohasem az
elmekórtani állapottal kezdõdik, hanem a gondolkodásra való - elõször nem is igazán feltûnõ - lustasággal.
Hogyan? Öt lépcsõfokot mutatok be, és hozzáfûzöm, miben látom ezeknél a gondolkodásra való restséget.
1. Az elsõ fok az a teljesen józan tapasztalat, hogy
minden dolognak, esetnek, eseménynek oka van, és
az ok gyakran egy vagy több személyhez köthetõ; (de
elfelejtjük, mert restek vagyunk, hogy az
eseményeknek rendszerint több oka van, és nem is
biztos, hogy minden ok személyhez köthetõ; és
egyébként is csak a szemünk elõtt lévõ, közvetlen
kiváltó okot látjuk; a mélyebb indítóokot, a segítõ
vagy fékezõ körülményeket, az okok összefüggõ
láncolatát nem, és nem is keressük, mert az
fárasztó).
2. A második lépcsõfok: a számomra kellemetlen
dolognak, a rosszul sikerült esetnek is oka van, tehát
a hozzá köthetõ személy/valaki hibás, vétkes. De
mivel én magam vagyok a velem történõ dolgokhoz
a legközelebb lévõ személy, és ilyenkor nagyon
kellemetlen arra a közmondásra gondolni, hogy
mindenki a maga szerencséjének (vagy
balszerencséjének) kovácsa, és ennek a felelõsségét
vállalni terhes, - ezért az önkritika kikapcsolásával
(ebben áll a gondolkodási restség) az okot csakis
másban, a másikban keresem és találom meg,
lehetõleg olyan személyben vagy csoportban, akit
vagy amelyet amúgy sem kedvelek - és így már el is
jutunk a 3. lépcsõfokhoz:
3. mindig másvalaki a hibás (megtörténik az egyik
eset alapján a többire való gyors és felületes
általánosítás anélkül, hogy a többi esetet -
lustaságomat legyõzve - egyenként végiggondolnám)
- és innen már ismét egyenes út vezet tovább a
negyedik fokozathoz:
4. mindig ugyanazok a mások a hibásak, belép tehát
a bûnbakképzés, amikor a téves általánosítás
ugyanarra a személyre vagy csoportra fixálódik;
ötödszörre pedig
5. mindig mindenért õk a hibásak; itt befejezi
munkáját az egész folyamaton végighúzódó primitív
leegyszerûsítés, nehogy egy új helyzetben újra
gondolkodni kelljen, hiszen az oly fárasztó, és meg is
érkeztünk az elmebajhoz. Mostmár csak meg kell
indokolni, alá kell támasztani "érvekkel", igazolni
kell : a másik a hibás, a barátom, a szomszédom, a
tanár, a diák, a gyerek, a felnõtt, az öregek, a
fiatalok, a kommunisták, az imperialisták, az
anarchisták, a fasiszták, a jobboldaliak, a baloldaliak,
a középen langyoskodók, a Habsburgok, a németek,
az oroszok, a románok, a magyarok, a zsidók, az
arabok, a törökök, a tatárok, a cigányok, a bankárok,
a cingárok, csak én nem - mert végre kiderül:
mindennek okai a cingárok. Õk állnak lesbe az
utcán, s ha öregasszony jön, nem köszönnek.
Nagyobb gondjuk, hogy szalmakalapjukat kicseréljék
sorsjegyre, s Európa vizeibe krokodilt honosítsanak,
ott se legyen biztonság. Mindig hajnalban az ágyban
kezdik üzelmüket, aztán mennek az utcára. Olyik
hivatalba jár, más színleg pincér, vagy lakatos: mert
mind álcázza magát. De igazi mesterségük a
cingárság. Mert végre kiderül: mindennek stb.
Nehogy azt higgyétek: azért, mert ezt az észjárást, azaz
ennek beszédmódját oly remekül lehet parodizálni, attól ez
veszélytelen és ártalmatlan. A történelem arra tanít, hogy "a
meg nem gondolt gondolat" a legkártékonyabb, leggyilkosabb
dolgok közé tartozik. Minden baj okai a keresztyének – mondta
Róma zsarnoka, Néró, felgyújtatta Rómát és megkezdte a
keresztyének üldözését. De a keresztyén Európa történetének is
van egy szégyenvonala, amelynek mentén - ahogy a februári
Holokauszt-megemlékezésen hallottátok - idõnként minden
bajnak, járványnak, tûzvésznek, gyilkosságnak okait és tetteseit
a zsidókban találták meg, akiket ezért megbélyegeztek, elûztek,
legyilkoltak - utoljára hatvan évvel ezelõtt, Európa közepén.
Ma viszont sok zsidó - elsõsorban a mai Izraelben élõk közül -
gondolja azt, hogy minden bajnak okai az arabok; az arabok