 |
 |
|
szerint az amerikaiak, az amerikaiak szerint a terroristák, és így tovább... s mi az eredmény? Az, hogy naponta
hallhatunk, olvashatunk a halottakról. Minden baj oka az egyház - vallották a francia forradalom egyes elvakult
ideológusai, s az általuk felizgatott tömeg olyan szerzetesházakat is lerombolt s azok összes lakóját legyilkolta,
ahol a szerzetesek elmebetegeket és fogyatékosokat gondoztak. Minden baj okai az imperialisták, akiknek
emberei mindenhová beférkõznek - állították az orosz kommunizmus vezetõi, akik mindenütt ellenséget kerestek,
s ezért többször tízmillió embernek kellett meghalnia. Ennek a gondolkodásmódnak - pontosabban
gondolkodáshiánynak - a megjelenéseit a történelemben - visszatérõen - halottak milliói kísérik. A paródia tehát
arra is jó, hogy Weöres Sándor olvasói idõben vegyék észre - akár önmagukban is - az ilyesmire való
hajlandóságot, s a nevetségesség mögött az életveszélyes kártékonyságot.
Nem tudom, feltûnt-e nektek - ezt most a tizenkettedikeseknek mondom, de a hetedikesek is értsenek
belõle - mióta itt vagytok az iskolában, 5-6 éve azért dolgozunk, hogy ti ne így gondolkozzatok. Minden új
helyzetben, amely magyarázatot igényel, meg kell keresni az okok és következmények egész láncolatát, végig
kell gondolni az összefüggéseket, és bármilyen fárasztó, és bármennyi energiát igényel, meg kell találni a valódi
okokat - nem pedig kész kaptafára húzni a dolgot, tavalyi receptet elõvenni, és megint ütni egyet - mondjuk - a
cingárokon.
Kedves végzõsök, tizenkettedikesek, a ballagási ünnepélyen ugyanitt a hazaszeretetrõl volt szó, s azzal
áltatom magam, hogy néhányótoknak talán sikerült valami útravalót adnunk. Most ezt azzal a kívánsággal és
kéréssel szeretném kiegészíteni, éppen a hazaszeretetre gondolva: Ti ne legyetek a primitív leegyszerûsítések és a
meg nem gondolt gondolat emberei. Õrizkedjetek azoktól, akik így gondolkoznak, s fõleg magatokat õrizzétek
meg az anticingár-mentalitástól és színvonaltól. Aki e csapdába beleesik, az a körülötte lévõ teljes valósággal
rossz viszonyba, téves kapcsolásba kerül; se önmagát, se a párját, se barátait, se ellenségeit, se szülõföldjét, se
hazáját nem tudja megismerni és megérteni; elviselni sem tudja, amikor elviselnie kellene, és fõleg nem tudja
okosan szeretni. S az ilyen ember nagyon nehezen talál olyan valakit, aki majd õt tudná okosan szeretni; s ha talál
is, a viszony szomorúan és reménytelenül egyoldalú marad.
"Mindent megpróbáljatok (azaz: megvizsgáljatok, végiggondoljatok); ami jó, azt megtartsátok!" - írja Pál
apostol a thesszaloniki gyülekezet tagjainak. "Ami jó, azt megtartsátok!" Titeket pedig - velünk, mindnyájunkkal
együtt - tartson meg Isten nemcsak egy szép és pihentetõ vakációra, hanem értelmes, jó, teljes életre. Ezzel zárjuk
be a 2002-2003-as tanévet.
(Bibó István)
novella
Jorge Miguel García¹a kalózok réme. A név
valamikor az 1650-es években hallatott
magáról elõször, amikor García kapitány
immár harmadízben verte vissza a rettegett
angol kalózok támadását. Az arisztokraták
szemében õ volt a hõs, akire rá merték bízni
legféltettebb kincseiket is, mert azokat tûzön-
vízen át eljutatta még a legmesszebb levõ
1
ejtsd: horhe miguel gársziá
Dolores