 |
 |
|
kontinensekre is. Ám akadtak néhányan, fõleg az alvilág és szerencsejáték becses képviselõi közül, akik máshogy
emlékeztek a kapitányúrra.
Szerintük fõként bajos nõügyeirõl,
és pokoli szerencséjérõl ismert.
Nemegyszer történt ugyanis, hogy
a halál éles pengéje csak a sértett
ittas állapota miatt csapódott be a
fejétõl egy arasznyival feljebb. Az
eset gyakori volt, García mégis
szerette fitogtatni az erejét. Pedig
Rosa², a cigányasszony is
megmondta neki, hogy a szerencse
forgandó, és egyszer majd a nõk és
a vakmerõség lesz a veszte. De a
kapitány fütyült rá. Nem hitt õ
semmiben, csak magában, no meg a kitüntetésekben. Szerinte a hírnév, és a plecsnik teszik naggyá az embert.
Történt egyszer, hogy egy nemes ember, bizonyos de Carvalho³, aki történetünk idején éppen szolgálatot
teljesített Dél-Amerikában, nagy értékû kincsekre bukkant valahol Guaira
4
közelében. A kincsek legértékesebb
darabja egy ékköves nyakék volt, csodálatos indián mintákkal ékesítve. Fülöp király lányának a tiszteletére de
Carvalho Doloresnek nevezte el a nyakéket, és úgy gondolta, a kincsekkel együtt elküldi az éppen hanyatlóban
levõ Spanyolhonba. A kincsek áthozatala veszélyes volt, így
tehát García kapitányt jelölték ki a feladatra, aki a nemes cél
érdekében azonnal útra kelt Dél-Amerikába Marina nevû
hajóján, egy hajóhad élén. Odafelé az út kellemes, a tenger
nyugodt, az ég tiszta volt. Mintha még az óceán öreg istenei
is García mellett álltak volna. Kincsekkel és friss
élelmiszerrel, no meg természetesen sok puskaporral indultak
haza, elvégre az ördög nem alszik. A flotta teljes
biztonságban érezhette magát, még egy hasonlóan nagy
hajóhad is nehezen gyõzhette volna le, nemhogy egy-két
kalózhajó. Hajnalban, dagálykor felszedték a horgonyt, és
vitorlát bontottak. Erõs hátszelet kaptak, ami miatt jó eséllyel
két hét elõnyt szerezhettek maguknak. García elégedett volt,
jó jelnek vette. A szerencse ismét mellé állt.
Már vagy három hete hajóztak Spanyolhon felé, amikor
hirtelen elállt a hátszél. A kapitány nem adott parancsot a
vitorlák bevonására, hátha ismét feltámad. Napkeltekor az
egyik matróz jelezte, hogy hajóroncsokat lát fél mérföldre a
hajó elõtt. García parancsot adott a lassításra,
lehorgonyoztak. Csónakokkal eveztek ki a roncshoz, hogy
megnézzék, mi maradt a hajóból. A kapitány nem ment
velük, a fedélzetrõl figyelte az eseményeket. A matrózok
nagyjából egy órát töltöttek kereséssel. Bár értékeket nem
találtak, mégsem tértek vissza üres kézzel. Találtak ugyanis
egy túlélõt, egy fiatal nõt, aki a deszkákon hányódott a
tengeren. Bevitték a kabinba, és szépen lefektették.
A nõ másnap reggelre tért magához, vizet kért. A kapitány
maga vitt neki inni, de jelenlétében végig állva maradt. A
2
ejtsd: rózá
3
ejtsd: de kárválhó
4
ejtsd: gvájrá