 |
 |
|
tudja mi célból lett leeresztve. García tompán búgó
fejjel sétált a hajó oldalához, és ki tudja miért
lenézett. Ott, ahol a kalózok ágyúgolyója
becsapódott, nem volt lyuk a hajó oldalán. De a
durranást és recsegést mindenki halotta. Percekig állt
ott, némán, értetlenül. Fejében többször is lezajlott a
csata, és ahogy múlt a bor hatása, egyre inkább
erõsödött benne a gyanú, hogy valami nincs rendben.
Hirtelen felkapta a fejét, és a raktérhez rohant.
Felnyitotta a tetõt, és lerohant az aljára. Amit látott,
még legmerészebb rémálmait is felülmúlta. A
raktérben hatalmas káosz uralkodott, minden szét
volt hajigálva. Az élelem fele hiányzott, a puskapor
kiborogatva. A legfélelmetesebb a tátongó lyuk volt
a hajó hátsó felén. A döbbenetbõl magához térve
vadul elkezdte szétdobálni a rakományt, de már az
elején sejtette, hogy feleslegesen. A kincseknek
nyoma veszett. Ekkor ijedten Catalinát kezdte
szólongatni, de hiába. Õ is eltûnt a kincsekkel együtt.
Úgy sétált vissza a fedélzetre, mint aki épp
temetésre készült. Elkérte a másodtiszt távcsövét, és
remegve a szeméhez emelte. A flotta idõközbe
utolérte õket, de most nem feléjük kémlelt. A
távolodó kalózhajókat nézte, és amit látott,
mélységes döbbenettel, és keserûséggel töltötte el.
Az egyik hajó kapitánya ugyanis nõ volt, méghozzá
az a nõ, akinek García életében elõször meg akarta
kérni a kezét. Nyakában pedig ott függött Dolores,
mintegy élõ bizonyítékaként annak, hogy
annakidején Rosa még sem tévedett akkorát
(Horváth Nikolett, 12/a)
költészet
Nékujá jukamé
Nékujá jukamé
Héka méka tó
Móka jáki lámájé
Jeddu feti só.
Nyika maka mókáti
Mán-ca ferikó ?
Beffle mágó kótami
Ámá peri dó.
(Vincze András, 7/b)
Isten, áldd meg a Szandrát, és adj õneki békét,
add meg a jót neki és nyújtsd jóságos kezed érte.
(Váradi Marcell)