 |
 |
|
Hajnal óra, gerlice téved. Ágja
rezdül. Ámde szél halad és susog már:
vár a kedvesed, ki beköthet egy mély
kéz-sebet. Álnok!
– Nem szabad, ha tiltja az ész, ez nem visz
jóra. Sebre nem felel ez meg: Elfuss!
– Nem futok, kezem sajog, õ beköthet
egy sebet. Állok!
Kézre csók, megérte az állva-várás.
Reccsen ág, a gerlice szárnya rebben.
Futhatok. A lelke is ezt lehelli:
Gerlice. Várok.
(Fenyõsi Fanni)
Szerelmes vers
Már ha ránézek vagy eszembe jut, mint
Most is és mindig s el is kezdi gyorsabb
Lüktetését szivem is, én pedig már
Összeesek, ha
Már csak rám néz s összezavarodok még
Most is, írás közben is, mint a fenti
Sorban, ez nagyon-nagyon ismerõs és
Rettenetes, jajj
Nem merek már én közelébe menni,
Még ha én tudom, nagyon is virulnék
És ha mégis összefutunk, se bírok
Nézni szemébe.
(Berecz Katalin, 9/a)
Öngyilkos leszek,
Mert csak érted élek.
Mi a francnak élek,
Ha megcsaltalak téged?
Bocsáss meg kérlek,
Mert csak érted élek!
Kellemetlen érzés,
Ami sírba visz engem,
Megcsaltalak téged, édes szerelmem.
Ne haragudj rám,
Mert ez az érzés nem csak neked fáj!
Hidd el nekem, mert jobban szeretlek,
Mint a saját életemet.
Egyszerûen nagyon szeretlek.
(Kovács Kitti, 7/b)