 |
 |
|
A pálya oldalvonalával párhuzamosan két ún. "szárnyvonal" van, keresztben pedig
felezõvonal osztja ketté. A kapu 180 cm széles. A játékban kemény gumilabdát
használnak. Az ütõ hikorifából készül, mintegy 120 cm hosszú, és a vége félkörív
alakban meghajlított. A félkörív által bezárt terület egészen az ütõ feléig
bõrszíjakkal és bõrfonállal van
bevonva.
Létszám: Két csapatban 1-10
játékos mérkõzik, négyszer 20
percig tart a játékidõ.
A játéknak szigorúan
meghatározott szabályai
nincsenek. Cél: az ütõvel a
labdát a kapuba továbbítani,
akár ütések segítségével, akár
úgy, hogy a játékos a labdát
felkanalazza, s úgy fut vele a
kapu felé. A labdát mindenki
addig viheti, amíg neki tetszik, illetõleg amíg nem veszik tõle. Labdát elvenni úgy
lehet, hogy az ellenfél a labdát vivõ játékos ütõjét elüti, hogy a labda róla
lepattanjon. A labdát rúgni szabad, de rúgásból gól nem származhat. A játékos
bármerre futhat a labdával, akár a kaput is megkerülheti. Támadó játékosoknak
labdával a gólkörbe lépni nem szabad, tehát csak ezen kívülrõl szabad ütni.
A játék úgy kezdõdik, hogy a csapatok a félvonal mentén egymással szemben
felsorakoznak, a két kezdõ játékos ütõjét egymás mellé teszi, s a bíró e két ütõ közé
ejti a labdát. Amelyik aztán meg tudja kaparintani, az adja tovább saját
csapatának. A felállás külön szabályozva nincsen, egyetlen megkötés az, hogy
minden csapatnak legalább négy védõjátékosa kell hogy a hazai térfélen
tartózkodjék, három támadó játékos pedig mindig az ellenfél területén.
Nyíljáték
Az indián törzseknél hajdan a harcos ezzel a gyakorlattal készült fel arra, hogy
minél jobb lövõ legyen. A játékban két csapat vesz részt, ezeknek tagjai vonalban