 |
 |
|
Az öltözõnk már 1 4-kor zsúfolásig van a hatalmas ruhákkal, sminkkészletekkel, a parfümök
émelyítõ szagával és persze velünk. Eszeveszett készülõdésünket csak néha szakítják meg a
bekacsingató szülõk. Kezdés
elõtt még egy utolsó próba, az
elengedhetetlen frizuraigazítás,
egy kis szíverõsítõ és már
vonulunk is be a küzdõtérre. A
kellemes izgalom
gyomortájékon kezd
megszûnni, és végre felfedezem
a sok rülten kalimpáló, fütyölõ
ember között az ismerõs
arcokat. Mire észhez térek, már egy kék szalaggal vagyok gazdagabb. Elkezdõdik a mûsoráradat.
Fontoskodva szaladgálunk a színfalak mögött, és tanulmányozzuk a már számtalanszor
ismertetett programot. Mi jövünk. Szétnyílik a függöny, beindul a zene, összeérnek a kezek, és
már forgok is a többiekkel együtt. Most érzem igazán, hogy milyen jól sikerült ez a néhány év.
Pereg az idõ és rengeteg, habcsókra emlékeztetõ lány lepi el a folyosókat. A fényképezõgépek
vad csattogásba kezdenek, és mi csak táncolunk. Mikor végre már nyugodtan lubickolhatnék a
rózsaszín felhõim között, hirtelen legördül a függöny. Olyan gyorsan lett vége, mint ennek a hat
évnek.
(Mészáros Zsófia 12/b)
Borsos Miklós
énektanár
– Az elsõ kérdés nem meglepõ. Ki a kedvenc zenésze és mûve?
– Elgondolkodtató… talán a reneszánsz stílust képviselõk közül
Thomas Thalist kedvelem, a barokk stílusból is van néhány
kiemelkedõ tehetség a kedvenceim között, a könnyûzenében
pedig a Queen-t szeretem, Sting-et és az LGT-t, habár már
nincs ilyen, no és az EDDA néhány színvonalasabb számát,
érdekes mostanában egyre több ilyen daluk jelenik meg...
– És a filmek?