 |
 |
|
– A Brian élete, a Gyalog-galopp és a Sobri. Kedvenc filmszínészem Jean Reno.
– Miért lett pont énektanár?
– Hát ez egy érdekes történet.Szombathelyen és Pécsen voltam énekkar vezetõ, azután képesítés
nélkül elmentem tanítani. Mindent tanítottam, többek között éneket is. Mivel elõtte nem tanultam
énekelni, az óráim elõtti napon megtanultam gitáron a dalokat, és másnap megtanítottam a
gyerekeknek. Bár éreztem, hogy ez nagyon kevés, mégis örömmel csináltam. Azután
jelentkeztem a fõiskolára, ahol (fõként) történelmet tanultam. Tagja lettem a fõiskolai kórusnak,
és megkérdeztem a tanáromat, hogy mit szólna, ha jelentkeznék a zeneiskolába. Egy kicsit
furcsállva fogadta, mivel még soha nem tanultam énekelni, de azt mondta: próbáljuk meg!
Fél év alatt készültem fel a felvételire, napi 12-14 órás gyakorlással. Ez idõ alatt tanultam meg
zongorázni is. A felvételin
végül sikeresen átmentem, 1-2
pontot veszítettem csupán.
Elvégeztem a zeneiskolát, sõt
azóta isfolyamatosan írok zenei
darabokat egy színháznak, ahol
néha még játszom is.
– Gyermeke van a tanár
úrnak?
– Igen, van egy 10 éves
kislányom.
– Mi volt eddigi élete
legboldogabb pillanata?
– Nagyon nehezeket kérdezel!
– Így lehet megismerni egy
embert...
– Az is igaz! Hát... Talán
amikor egyik barátom indított
egy zenei mozgás foglalkozást
gyerekeknek, és ott Bach egyik
mûvét játszva valóban eggyé
váltam a zenével...
– S mi az, amire ha most
visszagondol, már nem tenné
meg?
– Kamasz korom volt a zûrösebb idõszakom, de mégis
inkább azt válaszolnám, hogy egyszer a kislányommal
felültünk egy igazán gyomorforgató valamire, na ezt soha
nem ismételném meg még egyszer!