 |
 |
|
Egy perc
(novella)
meglehetõsen egyszerû.
Halál után holttest
elbomlik. E folyamatban a
baktériumok játsszák a
fõszerepet, s egyes
baktériumfajták
világítanak. Azokban az
esetekben tehát, amikor a
holttest ragyog, minden
bizonnyal ilyen
baktériumokról van szó. E
magyarázattal elõször
1843-ban állt elõ Daniel
és Robert Copper, akik
több kísérletet is
elvégeztek annak
kiderítésére, hogy miért
világítanak néha a hullák.
Gondolkodásukat eleinte
nagyon megkötötte, hogy
a folyamatot az égés
mintájára képzelték el.
Persze ha valaki
rádiumot falatozva halna
meg, biztosan világítana a
sírjában.
(Gabula Bettina)
Olyan izgatottan vártam a napot, amikor ismét találkozhattam vele. A randevúra a környékünk egyik takaros kis
parkjában került sor szombaton délután. Bár még csak március volt, a kora tavasz ellenére kellemes, már-már
nyáriasan meleg szellõ fújdogált, a madarak pedig szerelmesen csicseregtek a rügyezõ ágak között. Minden
tökéletes volt. Szinte vibrált a levegõ, amikor megpillantottam kilépni az aranyesõ bokrok mögül. Kézen fogva
sétáltunk végig a parkon, majd egy kis padra telepedtünk le, ami
közvetlenül az egyik lakóház tövében állt. Itt, ahol a fák eltakartak
minket a parkban sétálók szeme elõl, meghitten üldögéltünk egymás
mellett, mintha rajtunk kívül minden és mindenki a semmibe veszett
volna.
Ekkor kedvesem felpattant, majd mosolyogva megfogta a kezem, és
arra kért, hogy várjam meg, egy perc múlva visszatér. Ezután
elviharzott, és eltûnt az egyik nagyobb tölgyfa mögött. Még sosem