 |
 |
|
Csöndet akarok, csöndet akarok! - mondta a király, s szobájában örült táncot lejtett,
mint az ördög, ki egy emberi testben rejlett.
Szája kiszáradt, torka fájt, látása homályosult, mint a múlt.
Aztán elájult, megszabadult a bajtól, de még álmában is kísértette a megbolondult.
- Ma ötszáz embert megölettem, sokakat is megbüntettem.
Hangja alig hallhatóan, de dalolni kezdte halálbatartó dalom.
Mácsay Magdi