 |
 |
|
- Mi lett az én szép kocsmámból…
- Nem baj legalább van új festés, az elõzõ úgy is unalmas volt - szót a
Mexikói
- Egyébként csaltál? – kérdezte a Magányos Cowboy
- Persze.
- Máskor csalj ügyesebben, mert most az egész banda rajtunk van.
- Ez volt a tervem.
- Máskor oszd meg…
A mondat végét elnyomta a kétcsövû puskák lövései. A két hõsünk
hasravágódott, és viszonozta a tüzet…
Mintegy félórai harc után az ellenség elfogyott, a Magányos Cowboy pedig
belsõ energiáit teljesen elfogyasztva zuhant a földre. És akkor bejött a
végzet, az idegromboló Zoltán. A Magányos Cowboy kihívta egy párbajra.
Kimentek az immár-összevissza lövöldözött kocsmából.
- Visszaküldelek az õskorba.
Mai nyelven ez azt jelenti: meghalsz
- Most ijedjek meg?
- Igen, mert elveszem az ellenõrzõd te, idegszálgyilkos
- Elég a dumából.
Közben a Mexikói éppen most lõtte le a végzetnek a jobb kezét, név
szerint Aranykezû Joe-t
A Magányos Cowboy összpontosította belsõ energiáit és lõtt. Belsõ
energiái hasították a levegõt…
A következõ pillanatban zoltán kéz nélkül rogyott össze. A Magányos
Cowboy vállát súrolta a golyó, de diadalittasan ezt mondta:
- Kiküszöböljük a problémát.
- Elvette Zoli ellenõrzõjét, és ujjongott egy sort
Így szól egy történet a Magányos Cowboyról, akit egyesek csak úgy
hívtak, hogy Bükk.
(novák dávid)
költészet: e számunkban a Roland-ének
versformájában (alexandrin) és Aszklépiadészi
versformában olvashatunk néhány zengeményt.
Reggel két tizenkettedikes, és
Padjuk volt a folyosón és sok szék.
Magyartételeket is írtak még,
nem volt idejük elõtte elég.
A kétszázhetes teremben azért
tegnapról maradt néhány sütemény.
Nem tudom, hogy lehetett ott, miért.
A második órán is láttam én
érettségizni készülõ szegény
embereket az óra közepén.