 |
 |
|
Szarvasagancs játék
A férfiak szórakozása volt. Vadászsiker érdekében játszották szarvasvadászat elõtt. A játékhoz csak két tárgy
kell: egy körülbelül 45-50 cm átmérõjû karika és egy "szarvasagancs".
Ezt a "szarvasagancsot" egy 90-100 cm hosszú farúdból készítik, amelynek egyik végét laposra faragják, míg
a másikat meghagyják eredeti, hengeres formájában. A hengeres végéhez hozzáerõsítenek 40-45 cm hosszú
fûzfavesszõt, amelyet félkörívesre hajlítanak, és bõrzsineggel hozzákötik a "szarvasagancs" rúdjához. Ettõl 40
és 80 cm-nyi távolságra felkötöznek egy-egy 30 cm-es pálcát és villás faágat, majd az egész botot végig
betekerik nyersbõr szalaggal.
A karikát fûzfavesszõbõl hajlítják, összekötözik, majd ezt is betekerik nyersbõrrel.
Kezdõdhet a játék. Ketten felállnak egymással szemben: az egyik játékos tartja a karikát, a másik a
"szarvasagancsot". A karikát fel kell dobni a levegõbe és amint lefelé kezd esni, a másik játékosnak el kell
találni az "aganccsal", mielõtt az földet érne. Elveheti ellenfelétõl a karikát, ha sikerült eltalálnia és most õ
próbálja úgy feldobni, hogy ne tudják a "szarvasaganccsal" megfogni.
Kicsiny, süldíszítésû karikát köthet a hajába az, aki a legtöbb gyõzelmet vívja ki ebben a játékban.
Labdaverseny
A labda az indiánoknál csak egy fagolyó volt (10-13 cm átmérõjû), amelyet állatbõrrel vontak be. Ma persze
már gumilabdákkal játszanak.
Az egyszerû labdaverseny így folyik: Minden játékos kap egy labdát, és a kiindulási vonalról el kell jutnia
vele egy határvonalig, amely legalább 20-30 méterre van. A labdát lábbal rúgják, de nem rúghatják el
messzire, minthogy a határvonalon a játékosnak és labdának együtt kell átjutnia. Akinek ez a játékosok közül
elõbb sikerült, az nyert. Aki a labdát kézzel érinti, azt a játékból kizárják.
Ezt a versenyt nem érdemes gumilabdával játszani, mert azt elég nehéz vonalban tartani, jobb fa-, vagy
stukklabdával játszani. Csapatversenyként hosszabb távon, váltószerûen lehet játszani.
Õzbõr labda
Rendszerint tíz részvevõ játszik, két csapatban, s mindegyiknek van egy vezére. A labda egy õzbõrrel bevont
fagolyó (de stukklabdával is jó). Minden játékosnak van egy ütõje. Általában egyenlõ hosszúságú faágakat
használnak ütõként, melyeknek végén bütyök vagy csomó van.
Húszméteres pályát jelölnek ki, a két kaput kövekkel jelzik. A pálya közepére vonalat húznak. A csapatok a
felezõvonal két oldalára állnak, valaki feldob közöttük egy labdát, és amelyik vezér elkapta, annak csapata
kezd. A cél a labdát az ütõk segítségével az ellenfél kapujába továbbítani. Különösebb megkötések nincsenek,
gól esetén a labdát újra feldobják. A durvaságot kiállítással büntetik. Vagy idõre, vagy pontra játsszák.
Kanadai indiánok között elterjedt változata: A labdapálya 50 méter hosszú, végén két kapu van, ezek 2 méter
szélesek. A pálya középpontját egy letûzött rúd jelzi. A játékosok mindkét kezében van egy ütõ. Az ütõk kör
alakú fakeretek nyéllel, amelyekben fûzbõl font vagy bõrbõl készített laza háló van. Az ütõ kisebb, mint a mi
teniszütõnk, de azzal is lehet játszani. Itt a játékosok száma nincs korlátozva.
A labdát feldobással hozzák játékba, és a cél azt az ellenfél kapujába továbbítani. Eredetileg óriási pályán
játszották, és csak az elsõ gólig ment, ma kisebb játéktéren 3-6 gólig játszanak.
Papago
Páros játék, de csapatok is játszhatják. Ez a páros mérkõzés leírása. A játékhoz kell négy csésze, vagy egyéb
mély edény és egy kis kavics vagy golyó. Az egyik játékos kezébe veszi a négy csészét, valamelyikbe
észrevétlenül beleejti a kavicsot, és aztán mind a négyet megtölti homokkal. A négy teli csészét két kezébe
fogja, és átnyújtja ellenfelének.
Az egyenként nyúl a csészék után, bármelyiken kezdheti. Amikor mind a négyet átvette, sorban kiüríti õket.
Ha azt fogta meg elsõnek, amelyikben a golyó van, akkor az, aki a golyót elrejtette, tíz pontot kap.
Ha másodszorra vette át a golyós csészét, az elrejtõt hat pont illeti meg. Ha harmadszorra, akkor négy, és
végül, ha a golyós csésze marad utolsónak, az elrejtõ nem ír semmit.
Aztán a szerepek megcserélõdnek, s így váltakozva rejtenek és választanak, míg valamelyik ötven pontot el
nem ért. Ennyit kell elérnie annak, aki nyerni akar.