Dárda és gyûrû
A játékhoz egy gyûrût használnak, amely 15 centiméter átmérõjû.
Úgy készítik el, hogy száraz kukoricalevelet, vagy csuhét összesodornak, és részben fehér, részben vörös
zsinórral körülfonják. A különbözõ színû zsinórok rendszerint szép mintát adnak. Aztán készítenek négy
dárdácskát is: a dárda lehet kukoricacsutka, amelynek egyik végébe két madártollat, a másik végébe pedig
egy 20 cm hosszú fa fogót szúrnak - ennél fogva dobják majd el.
A játékban négyen vesznek részt. Két-két játékos alkot egy csapatot. Az egyik csapat játékosai felállnak
egymással szemben két-három méter távolságra, és a karikát egymáshoz gurigálják. A másik csapat két
játékosa erre a gurítóvonalra merõlegesen áll fel, és egymás után megkísérli, hogy ezzel a különös
dárdácskával a guruló gyûrûbe beletaláljon. A csapat tíz kísérletet tehet majd váltják egymást.
Amelyik csapat tíz-tíz kísérletbõl többször talál bele a guruló karikába, az nyert.
Forrás: Lukácsy András: Népek Játékai; Móra, Bp., 1977. (27.-33.)
(Gyûjtötte Varga Sámuel)
(Iskolánk volt tanára,
a hetyke Kovács András
üdvözli
volt és nem leendõ
diákjait az Öreg-Kovács-
hegy oldalából!
Lapzárta után:
Várakozás
Talán egy hónapja történhetett, vagy csak 3 hete? Már nem is
emlékszem pontosan. Váratlanul jött, bejelentés nélkül. Különös
melegségével felébresztett és egészen megbolondított. Én hittem neki,
hisz már olyan régen vártam rá. Itt hömpölygött az ablak alatt, az
utcákon, a kertekben és csalfa ígéreteket sugdosott a fülembe. Elkísért
mindenhova, és nem hagyott egyedül. Beleszédültem és meg is nyíltam
neki. Aztán hirtelen valami elijesztette és már nem jött többet. Most
megint hideg van. Talán egy hónapja történhetett, hogy meglátogatott
reményt adó szellõjével és elhagyott, de én azóta is várom, hogy
visszatérjen a tavasz.
(Mészáros Zsófia)
|