 |
 |
|
vélemény
vélemény
Mottó: „Egy jó
vélemény…mindig jól jön.”
De tényleg?
Jó-e, ha jót mondanak rólunk? Hát persze, hogy jó. Kicsi korunktól fogva, amíg csak
élünk, vágyunk rá. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elismerés az ember alapvetõ
szükségletei közé tartozik. – Másként, de legalább annyira, mint az étel, ital,
biztonság, stb. Az persze nagyon változó, hogy kiktõl várjuk az elismerést, s milyen
dolgokkal kapcsolatban.
„Jaj, de ügyes a baba…”; „Hû de király vagy…” „Nem is tetszik még 86-nak
látszani!” ---- A példákat bõven tudnátok szaporítani családilag jellegzetes, vagy
baráti társaságra jellemzõ elismerésekkel.
Mikor, kiknek az elismerése számít? Mindig azoké, akiket mi nagyra értékelünk.
Akár azért, mert kisgyermekként apánk, anyánk az elképzelhetõ legnagyobb,
legszebb, legokosabb…, akár azért, mert „jó fej”, vagy valamilyen szakterületen
kiváló. --- Van olyan elismerés, ami az ember függõ helyzetébõl fakadóan akkor is
számít, ha nem feltétlen az illetõ tekintélye, pl. egy munkahelyi fõnök elismerésétõl
akkor is függ a beosztott fizetése, ha szakmailag jobb az illetõ a fõnökénél.
Két héttel ezelõtt osztályozó értekezleteken mondtunk mi tanárok jót és rosszat a
diákok általunk tapasztalt magatartásáról, szorgalmáról, tanulásáról. Kevésbé
formális keretek között ti is megteszitek ezt idõrõl-idõre egymással, és velünk,
tanárokkal kapcsolatban is. Ha olykor próbáljuk is tagadni, mindnyájan azt
szeretnénk, ha jót mondanának, gondolnának rólunk. Arra törekszünk, hogy
szeressenek, becsüljenek minket.
Hogy mondhatja Jézus ennek épp az ellenkezõjét?
Elsõ olvasatban úgy tûnik, mintha egyenesen arra
hívná fel tanítványait, a megszólítottakat, s
mindazokat, akik az igét nyitott szívvel olvassák,
hallják, hogy arra törekedjenek, hogy rosszat
mondjanak róluk, hogy gyûlöljék, hogy gyalázzák
õket. Kicsit jobban odafigyelve, s a többi
boldogmondással egybevetve észrevehetjük, hogy
voltaképpen arról van szó: „Bár ilyen dolgok történnek
veletek – s hangsúlyozzuk most a gyalázást, hiszen a
jaj-mondás pár csak arról szól -, ne keseredjetek el, sõt
tartsátok dicsõségnek, hiszen a prófétáknak is hasonló
sorsuk volt.” ---- S milyen gyalázásról van itt szó,
melyet öröm elviselni? Mindenfélérõl? Távolról sem!
Lk 6,22-
23 és 26