 |
 |
|
nagyon jól érezték magukat. Meg kell említenünk, hogy az
egész cserediák kapcsolat egyik központi célja volt, hogy
kicsit több ismeretet szerezzünk, a már EU tagállamokról,
és néhány magyar szervezet, párt, véleményét az EU-ról.
Természetesen angol nyelvtudásunkat is csiszolhattuk és
Budapestet is más szemszögbõl sikerült megismernünk.
Összegezve: pompás élményekkel telve hagyták el
Magyarországot és megfogadták, hogy mindenképp
visszajönnek.
költészet
Tomolák Dániel:
Harcra fel!
Hûvös, nyári reggel volt.
A sereg kelt védeni a hont.
Trappol a tó szélén,
Egy hang ordít föl: eljött, s ismert meg
a vér évét!
A csapat ordítva jõ,
Most a bátorság a fõ.
Tüzesen dühöng a nyár,
A félelem, mint alattomos vadmacska
jár.
Már látszik a vár,
Szaporább most a láb,
Egy hang kiált: Roham!
S a sereg, mitn viharos tenger, zúgva
rohan.
A vár támad,
A sereg retteg, mint egy árva.
Özönlik a nyíl,
A félelem csatára hív.
Reszket a föld,
Vérszínben úszik a völgy.
Ez most a gyász órája,
A félelem végignyargal a seregen tüzes
lovával.
Döccen az ágyú,
Omlik a várkapu,
Az egyik bástyára vészjósló holló száll,
A rettegés gúnyosan jár.
Törnek a dárdák,
Hasadnak a lándzsák..
Zúg a kürt,
A várbéliek arcára félelem ült.
Most vadabbul zúg a tömeg,
A vár királya, mint egy cövek.
Röpül a nyíl,
Hasad a szív.
Zúg a tömeg s morajlik,
Niykorognak lovaik,
Távolodik a sereg.
Az alkkonyi szél a házak között
kevereg.
Csend ül a várra,
A nép, mintha egy megváltó angyalt
várna.
Áll csöndesen,
Minc a csöndes lelkek.