 |
 |
|
Berecz Katalin
Este kilenc órakkor…
Este kilenc órakkor Mártélyon vonatunkról
Mászva megérkezik a mi hadunk s sétálva megyünk el
Telkünknek közelébe s elállta utunkat a nagy baj:
Áradt a Tisza, nem gondoltunk erre… hogy épp most?
Már két éven nem áradt és nincs több vonat, ó, jaj!
Kínos ilyenkor már csöngetni de sajna csak ez van,
És a barátunknál alszunk, másnap kerülõvel
Megnézzük telkünkön, meddig is ér a Tiszánk már…
Térdig is ér, most árad legjobban s ezután már
Jobb lesz; és megyek is vissza, töltés vizes. Már kell
Összepakolni s a vert haddal hazemenni, vonattal.
Vigándpetendi eposz
vasárnap
Népliget , ó, az a hely: sorakoztak az „A”-sok a fûben,
Fõnökük Outi volt, puszikákat is osztogatott õ.
Busszal elindul az „a”, kora reggel is érkezik õ már.
Néninek is bemutatkozom, ám nem az én nevemen, hö!
Jó feladat volt: élõlény néven bemutatkozz.
Azt is akarta Judit, simogassuk a friss füveket meg.
Ó, vacsorára finom, meleg étkek hát, nem-e voltak?
Volt tea, lekváros, vajas, ízes, jó a kalácsból.
Németlandból származik étkünk, drága is így most.
Kosz, hideg és por. Hát mi ezért ezret kifizettünk
többször? Este halál csöndet kért Outi. Jó éjt!
hétfõ
Hajnal s Outi tanárnõ ébresztette az osztályt,
Kászálódtak a szép, koszos, hangyás és kicsi ágyból.
Kinn szép és üde környezet ébredezett, csipogott már
Rozsdafarkú, merre az asztalok és padok álltak,
†A huszonkét gyerek és a tanárok is éhesen vártak.†
És az imádság vége után nekiestek a jónak.
Hétfõn volt nekik elsõ reggeli itt, amit ettek,
Lekvár és vaj ’s volt a kenyéren, jó tea, kávé.
Rettenetes kora reggel kenték meg maguk ezt mind.
Már a teríték hajnalban a hatalmas, agyagos