 |
 |
|
Négylábúra, sok szép mûanyag bögre, a tányér
Vége ’s lett hamar a kajának, a reggeli nem más
Csak néhány morzsa, pár csöpp tea lenn ama fûben.
És ezután tele hassal elindult újra az osztály.
Panni tanárnõ elvezetett közelébe Kapolcsnak
Könnyû séta után meredekké vált a kis ösvény.
Fenn a Nap égett, perzselt úgy sugarával, ahogy bírt,
Csordul az arcon végig a sós víz, húz le a táska,
Sárban hatol, botol és ágtól megbotlik a lábunk,
Mélybe gurul, zuhan a zöld hegyrõl, és nagyo’ robban,
Így érkeznek a völgybe, ahol szétporlad a sziklán.
És nincs vége az útnak, bárhogy fárad a testünk,
Végre megálltunk, és megláttuk a hegynek a végét.
Ott a bazaltcsúcs nyúlt a magasba, az égi hatalmas.
Ez a Királykõ, mint a középkori várnak a tornya.
És kipihenve magunkat el is hágy a kimerültség.
Újra elindul föl vezetõnk le-letérve az útról.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
- .
Nagy nehezen föl is értünk végre a hegy tetejére.
Ott vettük csak észre, hogy eltévedt Lili, Csilla.
Még az út elején legelöl láttuk mi is õket.
És amikor kõtõl, ágtól botlott meg a lábunk,
Ahhol ezek robbanva s mélybe gurulva a hegyrõl
Attól kezdve se látta tõlünk senki szemével,
Eltûnt az erdõben mind a homályban, a fák közt.
Outi tanárnõ választott egyet közülünk hát:
Ádám volt a szerencsés, õ ment gyorsan utánuk.
És ezalatt mi meg ülve a sziklán, néztük a tájat.
Messze a házak, alig látjuk, csak, mint piros árnyak,
Zöld és sárga redõkön van elszórva a mélyben.
Ám csak búza, a repce virágai közt van a dombon.
†Hátul hirtelen halk hang megzavarta a csendet.†
Jött Lili, Csilla és Ádám a közelben az úton.
És oda érve leültek a fûbe, közénk, kimerülve.
Majd késõbb mindenki csinálta a tájat, a rajzot,
Közben a Panni mesélt, s indultunk vissza Petendre.
Gyorsan a völgybe is értünk, ez Kapolcs falu vége,
S láttuk már a Petend jó temploma szép, kicsi tornyát.
És Oriold Lilivel lefutottak, át veteményen,
Értek a szálláshoz, míg többek lassan az úton.
Aki beosztott konyhás, †krumplit hámozta, hagymát†
Kolbászt vágtak ebédhez, amit bográcsba dobáltunk,
Ez mind nagyon lassan fõtt, mi meg éhesek †voltunk,†