 |
 |
|
És mi csináltunk hát pirítóst, a fiuk pedig ettek
Hát a tojásból, rántottát sütögettek a kályhán.
Tudta volna mi történt, ment be Ofõ a szobába,
És kintrõl hallottuk a hangját, onnan egy órát.
Csöndes ebéd, ami jó volt, az váltotta a lármát.
Még elszállt ezután néhány jó óra a napból.
Észre se vettük, s már vacsoránk ettük, s dideregtünk.
Mert hideg és fagyos a levegõ, de lefürdeni kellett.
Kert végében a kõház, szép és tág a zuhanyzó
Ám ott bent az elemlámpának a fénye világít,
Zúdul a csapból jéghidegen víz, villog a lámpa.
Vísító hangok, csobog a’ víz, kész is a fürdés.
Fõnök az osztályát a fiúk termébe behívta,
Mondta, amit gondolt a tojásos ügyrõl, és fel is írta
A táblára „vivendi modus”: módja, hogyan éljünk,
Mellé írt még néhány szép, szárnyas szavakat, mint
a: bizalom, becsülés, õszinte a tisztelet, hûség.
Írás közben két könnycsepp csordult le az arcán.
Megjött ifjú prímás (öltönyben, hegedûvel),
Ám a tanárunk csak folytatta tovább a siralmát.
Egy fél óra után átadta helyét Gyurinak már.
Aztán õ elmondott mindent a hegedûrõl,
És végül daloltunk magyar népdalokat is.
Úgy elszállt az idõ, hogy éjszaka szürke sötét volt,
Gyújtottuk be a kályhát, †feküdtünk le az ágyba.†
kedd
†Reggelink gyors volt, szendvics s tea asztalon ó, már.†
Már sietünk is pusztán, dombokon és hegyeken mi,
Lám, a Dinári hegyen sok volt a virág, de mi mentünk.
Volt a keresztnél kis pihenés és fejtegetés is.