 |
 |
|
Klastrom kocsmában ettünk krumplit, vele hús volt.
Itt jön még a Laborczi tanárnõ, baktat a nép már.
Hatalmas múzeum, és réten rohanunk haza immár.
Gyorsan már vacsorára a szendvicseket, tele vajjal,
Elkészíti a nép, esténk a beszéd, nevetéssel.
Késõbb álom ajándékát átvenni ledõltünk.
szerda
Virrad a reggel: a harmadik éj elhagyta a házat.
Reggelizik csapatunk. Itt van ma Judit, a tanárunk.
Ámde nagyon mérges, tüzel õ is, mint a kemence,
melyet a hajnali fagy gyújtott a fiúk keze által,
s mert ablak, ajtó tárva-nyitva a fiúknál,
röppen a tûz, s az energia, röppen csak ki a házból.
Program van ma: a tarka tehénkék, õk, kik a réten
kint legelésznek buzgón, s így tej lesz a tehéntõl.
Õket nézi az osztály meg ma. De sok kutya ott van!
Vissza Lili, a Bakos, meg Fanni, Fenyõsi, a szeplõs
Hozza a két tejet. Ó, nehezek: elfárad a két lány.
Jó a gulyás az ebédre, ha séfje Laborczi tanárnõ.
Játszanak egybe’ a kisgyerekek, száll estig a labda.
Alkar, alsó-felsõ érintés. Jön az este.
Este a lányok nem tudnak elaludni. Nevetnek.
Sõt, éjjel kiosonnak öten, de titok már,
hogy mi’ csináltak. Végül elaludtak az ágyban
mind az öten. Aki nem szívatta a társait alvón.
„Schiller, a szén már itt van, mondd hát, hogy hova rakjuk!”
csütörtök
Szerda után a kaját készített Mónika és már
máma nem is volt a falvunkból ki, s be a járás.
A bolt ott volt a fõutcánktól, nem-e messze?
Reggeli tejben gríz volt. Kozmált jól oda, persze.
És ezután mosogattak a lányok, ez nem-e tetszett?
Vajköpülés is mára jutott, s a virágszövet is. hö!
Bográcsban fõtt meg mi ebédünk, marha az étel.
Gyógyfüves ám, aki még tart (hö!) gyógyfûbeli kurzust.
Este tanárnõ érkezik, éjszaka hosszúra nyúlik.
Esti imát az ofõnk mondá lelkészi szavakkal.