 |
 |
|
A Tengeri Csillag Sport és Szabadidõ Szervezõ Egyesület nevében:
Kókai Zsuzsa
Régóta szerettem volna igazán segíteni a
rászorulókon, megajándékozni õket abból, amit
nekem adott Isten, és talán tanulni, ellesni valamit
abból, amit õk kaptak az Úrtól.
Ezért fogadtam nagy-nagy örömmel Kiss Csilla
tanárnõ felkérését a Tengeri Csillag Egyesület
szervezésében, vak gyermekkel való
korcsolyázásra. Elsõ alkalommal mégis féltem;
tartottam attól, hogy megbántom a gyermekeket,
nem leszek képes felszabadultan ellátni
feladatomat, és a görcsös korcsolyázás nem jelent
egyik fél számára sem örömet.
Már kezdéskor is érezem, hogy másként lesz:
vidáman, örömmel telve fogadtak, hamar
barátságot kötöttek velem, bármilyen gátlás
nélkül. Megtudtam, hogy a korcsolyázás
számukra nagyon fontos tevékenység (bár többen
közülük országos dzsúdó vagy úszóbajnokok is!),
melyet többen is kitûnõen ûznek. Ezenfelül olyan
nyitottak a világra, olyan örömmel és
pajkossággal fogadnak minden alkalommal, hogy
úgy érzem, õk adnak nekem pozitív
életszemléletet, jó hangulatot.
Többet kapok tõlük, mint amit én adhattam,
várom az alkalmakat, várom, hogy
találkozhassunk, hogy a sokszor szürke
nemtörõdöm világban végre igazán egymásra
figyelhessünk, és gátlások nélkül, szívbõl
nevethessünk, örülhessünk a hétköznapi
csodáknak.
Kovács András 11/a.
Sziasztok, engem Marton Jánosnak hívnak.
2003 novemberében Kiss Csilla tanárnõ
odajött hozzám, hogy van-e kedvem vakokkal
kirándulni és más egyéb progra-mokon részt
venni. Elsõ élményem Szentendrén volt. Ott
megismerkedtünk az üvegfestéssel, ezt
követõen a ház körüli állatokkal
találkozhattunk. A vak gyere-keknek a ló,
nekem pedig a szamár tetszett. Majd a
következõ program a korcsolyázás volt a
Mûjég pályán, ami nem csak a látó
gyerekeknek volt öröm, hanem a vak
barátaimnak is rendkívüli módon tetszett.
„Hozzávetõleg elég jól tudnak korcsolyázni.”
Azután elmentünk missziókba, hogy
támogassák vagy legalább segítsenek rajtunk.
Az év legszebb ünnepét a karácsonyt, mint egy
nagy család együtt meghitten, szeretetben és
boldogságban töltöttük el. Sokat játszottunk és
versenyeztünk. Ezt a legszebb élményemet
sohasem felejtem el. Én két okból járok
szívesen a Tengeri Csillag Egyesület
programjaira: az elsõ ok a jó társaság, és
mindig jól érzem magam közöttük, a második
ok pedig „segíteni” nekik. Nagyon örülök,
hogy mehetek minden programjukra.