 |
 |
|
A csontok mitológiai jelentõsége
Csontok:
A csontok a halált, s egyúttal a halál utáni anyagi és lelki létezés kétértelmû voltát jelképezik,
hisz:
1.
a test legkevésbé romlékony anyagi részét alkotják,
2.
azt a csontvelõt tartalmazzák, amelyet igen sok kultúrában a lélek lakhelyének tekintenek.
A csontkultusz nyomai már az õskortól kezdve kimutathatók. A magyar táltos és a szibériai népek
sámánjainak testében eggyel több ún. felesleges csont (fog vagy ujj) van, ami arra utal, hogy
lelke is több illetve erõsebb, ezért lehet képes a "másik világ" bejárására. A természeti vadászó
népek óvakodnak az elejtett nagyvadak csontjainak összetörésétõl, mert ezzel megölnék a
csontokban rejtõzõ lelket, amivel meggátolnák e vadak újjászületését, további szaporodását.
Pl. Kínában a csontot - vagyis a lelket - ellopó csontsárkányt Gou-Mo-nak hívják. Õ az a fajta
démon, akinek ereje megtartásáért állandóan "frissítenie" kell lélekállományát, minthogy a
lelkeket teljesen ki-és elhasználja. Az ember lelke ezáltal megsemmisül, csontjai teljesen
elporladnak, s még a lehetõsége is elveszik annak, hogy karmikus feladatát teljesítse.