 |
 |
|
interjú
Interjú a vámpírral, avagy
Baján Álmos gravitációs
elmélete
Iskolánk egyik végzos diákja, még valamikor
tizedikes korában a tanári kart egy felejthetetlen
emlékkel gazdagította. Ám errol a történetrol a
mostani hetedikesek illetve nyolcadikosok talán
semmit sem tudnak. Az o okulásukra
felelevenítem a sztorit. Úgy gondoltam, a
leghitelesebb Álmos szájából lesz, ezért ot
kérdeztem:
– Hogy vagy?
– Ezt a kérdést utálom, teljesen fölösleges,
ugyanis mindig jól vagyok.
– Ez nem igaz, nem vagy jól mindig!
Például mit éreztél, amikor azon a bizonyos
napon kiugrottál az ablakon?
– Akkor teljesen jól éreztem magam, sot,
boldog voltam.
– Szerintem Laborczi Zsuzsanna nem.
Mi a véleményed?
– Sajnos nem tudom, ugyanis tréfám
végeredményében nem gyönyörködhettem, és errõl
a tanárnõvel soha nem beszéltem.
– Hogy jött az ötlet?
– Régebben is többször ugrottam ki, így
gyakorlott voltam már. Az eset elõtt is többször
eszembe jutott, hogy óra keretein belül is meg kéne
próbálni. Gyakorlott voltam, tudtam, hogy nem
esik bajom. Aznap két osztálytársam megkérdezte,
hogy nem akarom-e megcsinálni fizikaórán.
Beleegyeztem.
– Megtervezted az akció menetét?
– Én nem, az én részem egészében
improvizáció volt.
– Hangsúlyos ez az "én". De miért is?
– Mert osztálytársaim bizony bizonyos
százaléka tisztában volt azzal, hogy mit fogok
tenni, és ok készítették el
õ a z egész terv fizikai
kivitelezését.
–Ez igazából mit jelent?
– A pad, ahol ültem, és az ablak között
félretolták a padokat. A tanárnonek ez nem tunt föl,
bár osztályonknál ez sem túl meglepo.
– Mikorra idozítetted az ugrást?
– Eredetileg az öt, viszonylag könnyu
fizikapélda megoldása utánra. Gondoltam, majd
 |