 |
 |
|
zene
Liszt Ferenc és az
orgonamûvészet
Liszt Ferenc (1811 október 22, Doborján, 1886. július 31, Bayreuth) zeneszerzõi munkásága folyamán számos orgonamûvet produkált.
Nem csak új mûveket, hanem több, eredetileg más hangszerre, vagy elõadói apparátusra készült mûvek megszólaltatására is az orgonát
tartotta a legmegfelelõbbnek. A romantikus orgonairodalom eme remekei azonban különleges és egyedi mûvészi értékük ellenére is csak
kevéssé ismertek, és sajnos máig ne foglalták el méltó helyüket a mûvészi interpertáció napi gyakorlatában. Liszt Ferenc különleges
érdeklõdéssel fordult a hangszerek királynõjeként is emlegetett orgona felé, ezért zongoravirtuóz pályafutásának számos helyszínén
megnézte, illetõleg kipróbálta a figyelemre méltó hangszereket. Magyarországon játszott a fóti templomban, Nagycenken, a budapesti
Belvárosi-Foplébániatemplomban, és Pécsett, ahol Szitovszky püspök vendégeként kipróbálta a székesegyház új orgonáját, és "azon
hosszas élvezettel játszott". Motettáiban, miséiben oratóriumaiban szimfónikus költeményeiben redszeresen szerepelteti az orgonát
kíséretként, és idõnként jelentõs zenei mondanivaló kifejezésére szólisztikusan is. Liszt a hatalmas, szimfónikus költeményeknek is beillõ,
tartalmas, erõteljesen virtuóz orgonamûvei után eltávolodik a technikai igényektõl, kifejezésmódjában inkább a zenei intellektust jobban
próbára tevõ, cecilianus egyházi muzsika vokális stílusa felé fordul. Ezek a kompozíciók a mester legszemélyesebb, illetve legelvontabb
zenei megnyilatkozásait örökítik meg. Éppen ezért úgy vélem, hogy bár ezen mûvek technikai igénye valóban csekély, azonban megérteni
és megfelelõen elõadni ezeket csak hosszas tanulmányozás és elemzés során lehetséges. Az a hallgató vagy zenész, aki megtalálja a
kulcsot ezen mûvek megértéséhez, az elé egy új világ tárul, ami magában hordozza az ember sokszor csapongó érzésvilágát, a bánatot,
örömöt, illetve az itt-ott felbukkanó, erõt adó mély vallástudatot. Ezek tudatában talán jobban érthetõ, hogy az orgonamûvészek többsége
miért csak a nagy mûveket játssza, illetve különbözõ zenekarai kompozíciók átiratait tûzi mûsorára. Ezek a nagy mûvek a következõk:
- B-A-C-H fantázia és fúga
- Weiner Klagen
- Ad nos, ad saluteram undam
Esetleg még ide sorolhatjuk az
- Evocation
- Dante
-Gyászóda
címû mûveket is. Ez azonban csak hat az összesen harminchat, orgonára írt mû közül. Ezeket bõvítik a zeneszerzõk és a mûvészek
technikailag igen nehéz átiratokkal.
 |