 |
 |
|
Köszönetmondás és válaszkísérletek
(Köszönetnyilvánítás és válaszadás:)
A szerkesztõ megmutatta nekem az AGÓRA rovatba írt cikket. Mindenekelõtt köszönetet
szeretnék mondani érte a szerzõnek (kilétét e sorok írásakor még nem tudom!). Örülök, hogy van olyan diákunk, aki a reggeli áhítatokkal
kapcsolatos tapasztalatait, véleményét írásban is megfogalmazta, talán másokat is gondolkodásra késztetve.
A leírt tapasztalatokkal nem tudok, a véleménnyel pedig nem kívánok vitatkozni. Az utóbbit tiszeteletben tartom, és megértéssel fogadom,
de beszélgetni is kész vagyok róla. Van azonban egy-két kérdés, melyekre – úgy is mint érintett – megpróbálok válaszolni.
A végén kezdve: Ebben a tanévben eddig én voltam az igék kiválasztója. Mire próbáltam törekedni, mik voltak a szempontjaim?
Igyekeztem olyan mondatokat, igéket választani, melyek akár magyarázat nélkül is megszólító erejûek lehetnek. Ha úgy éreztem, hogy
szükséges, rövid magyarázatot is fûztem egy szóhoz vagy kifejezéshez. Máskor egy-egy odaillõnek vélt idézettel kívántam elõsegíteni az ige
jobb megértését. Ezek a kiegészítések szerepelnek azokon a kis papírokon, melyeket az elsõ órát tartó tanárok magukkal vihetnek. További
szempont szokott lenni, hogy esetleg több egymást követõ napon ugyanannak a bibliai szerzõnek egymásra épülõ gondolataira figyeljünk.
Arra is törekedtem, hogy a szerdai istentiszteletekre felkért igehirdetõk a szerda reggelre választott igerész alapján prédikáljanak.
Ádventben az ádventre, egy-egy jeles, vagy éppen szomorú napon az aktualitásra is igyekeztem tekintettel lenni. Persze a felsoroltak közül
hol az egyik, hol a másik szempont volt erõsebb.
Az énekeket általában nem egyedül választottam. A szerdai istentiszteleteken is énekelt heti ének kiválasztásának egyik lényeges
szempontja az volt, hogy mit tanultak már az alsóbb évfolyamokra járó diákok is. S hogy miért mindig a református énekeskönyvbõl
énekelünk (ill. tanulnak a diákok egyházi énekeket)? Úgy hiszem, itt nem elvi, hanem praktikus válasz adható. Egy énekeskönyv
készenlétben tartása egyszerûbb (bár az sem mindig sikerül), mint kettõé. Ugyanakkor a felvetés alapján megfontolandónak érzem egy
saját énekgyûjtemény kialakítását, melyben több felekezet énekei mellett ifjúsági énekek is helyet kaphatnának. Az énekléssel kapcsolatban
nekem is van egy kérdésem. Biztos, hogy az a tanár, aki nem tudja, vagy nem meri elkezdeni az éneket, az nem jár templomba, vagy ha jár
is, ott nem énekel? Hol vegyen énekórákat?
Remélem a párbeszéd – a felvetett és más hasonló kérdésekrõl – folytatódni fog. Köszönet az indító sorokért. Remélem, a reggeli áhítatok
színvonala javulni fog. Magam is törekedni fogok rá.
(Koczó Pál)
(Lehetõség a KÖZÖS elcsendesedésre, avagy gondolatok a "Reggeli csend…" c. írás kapcsán) Protestáns iskola vagyunk.
Protestáns azt jelenti: tiltakozni valami ellen, felemelni a szavunkat valami ellen. (Történelmi alapot ld. a vonatkozó könyvekben, vagy
kérdezze meg lelkészét, történelemtanárát…) Ez történt meg a Reggeli csend… c. írásban is, és valóban csak afelett érzett örömömet
tudom kifejezni, hogy az Ige ügyével foglalkozunk, és ez valaki számára ennyire fontos kérdés. A felvetésnek õszintén örülök, az ellen nem
protestálok.
Protestálok viszont a stílus ellen, az olyan választ nem is igazán váró, cinikus kérdések, ill. sokkal inkább számonkérések,
felelõsségre vonások (!) ellen, amiktõl hemzseg az írás. Ha legalább egy mondat úgy kezdõdött volna, hogy: Erre az lenne a javaslatom…
vagy: Mi azt találtuk ki… A "Vagy vegyen énekórákat." címût hadd ne soroljam ide…
Protestáns iskola vagyunk. Igen, ez valóban egy összefoglaló név, jelenti Magyarországon a két nagy történelmi egyháznak
mondott reformátusokon és evangélikusokon kívül még a baptistákat, metodistákat, adventistákat, hogy csak a nagyobb létszámban létezõ
felekezeteket említsem. Bevallom, örülök a sokszínûségnek. Valószínûleg tudják az osztálytársak egymásról, hogy ki milyen vallású, de azt
gondolom, az ökumenizmust (= keresztyén felekezetek egyetértését) egyre jobban megélve, ezeknek a különbségeknek nem elválasztani
kellene bennünket, hanem összekötni.
Mi az, ami összeköthet bennünket egy reggeli áhítaton? Hogyan is olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben az elsõ gyülekezetrõl?
"Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." (Csel 2,42 -
kiemelés tõlem. M.B.) Összeköthet bennünket az igeolvasás, az éneklés és az imádság. Azért azt nem rossz tudni, hogy bár közös
istentiszteleti alkalmunk csak hetente egyszer van, azért minden reggel ugyanazt az Igét olvassák a 7.-esek, mint a 12.-esek. Mi ez, ha nem
a közösség megélése? Mi ez, ha nem a közösség megélésének lehetõsége?
Nem véletlenül van heti énekünk is, amelyet volt már alkalmunk gyakorolni elõzõ heti szerdai istentisztelet elõtt, sõt, tudok olyan
kollegáról is, aki "elsõ órás napja" elõtti este a református énekeket nála sokkal jobban ismerõ élete párjától tanulta meg az éneket, hogy
másnap tudja énekelni a diákokkal. Jómagam, leendõ evangélikus lelkészként, 6 félév egyházzene hallgatással a hátam mögött elismerem,
hogy nem ismerem a teljes református énekeskönyvet, sõt. Mégis szívesen énekelek együtt a diákokkal, legalábbis azokkal, akik
megjelennek 7:55-kor az órán. Természetesen elõfordult már, hogy segítséget kértem az ének elkezdéséhez, ad absurdum (= szélsõséges
esetben) az is, hogy mást énekeltünk.
Vallom azt, hogy akkor jó egy tanítási óra, ha az nem a tanár magánszáma, hanem megvalósul az ún. interakció (pl. beszélgetés,
felelgetés - nem feleselés!) a tanár és a diákok között. Még inkább vallom azt, hogy a napkezdõ áhítat nem más, mint a közösség
kifejezõdése, így az osztály bátran zengedezhet, ha a tanárt nem is áldotta meg Istenünk fantasztikus zenei tehetséggel. Hát igen!
Javaslat: Országunkat is reprezentáló református többség, ill. az iskola hagyományai miatt az a természetes, hogy mindenkinél
református énekeskönyv van. Kétlem azonban, hogy bármelyik osztályban nagy tiltakozást váltana ki, ha az öntudatos evangélikusok azt
mondanák egyik reggel, hogy "Figyeljetek, van egy kedvenc énekem a mi énekeskönyvünkbõl, én ezt szívesen megtanítanám Nektek, mert
egyébként is kapcsolódik a tegnap reggel hallott igéhez." - esetleg így folytathatja a szintén az Igére figyelõ öntudatos evangélikus társa:
"Vagy Nektek még nem tûnt fel, hogy minden héten egy meghatározott témasort veszünk végig?"
(Mesterházy Balázs)
 |