 |
 |
|
Új napra virradt a vadnyugat. Többek között Silver city is. Senki nem járt az utcákon mindenütt csak homok
és homok.
Az irodában a Mexikói szundított, és egy légy a hamutartó körül körözött. De vajon hol van a magányos
hõsünk? Talán már nem is olyan magányos? Kopogtattak.
-Szabad.-szólt a Mexikói
Egy postás jött be az ajtón.
-Mit akarsz?
-Levelet hoztam Magányos Cowboy úrnak. Hol van?
-Elment egy Buddhista tanfolyamra, majd én átveszem.
-Ön kicsoda, ha szabad tudnom?
-Csak add ide azt a levelet, és ne kérdezz semmit. Viszlát.
A postás letette a levelet az asztalra, és az fel sem tûnt neki, hogy nyújtom a levélért a kezem, majd köszönés nélkül
távozott. A Mexikói felbontotta a levelet, de elõtte meggyõzõdött ,arról, hogy a levél hivatalos-e. Az volt. A légy
végre leszállt az asztalra. A Mexikói keze azonnal lesújtott.
-Méghogy egyedül. Ez bolond.-moromogta
Kisvártatva letette a levelet, majd kihúzott a fiókból egy kulcsot. Odament a sarokban lévõ szekrényhez, majd
kinyitotta a kulcssal. És elõvette belõle a paintball puskáit és pisztolyait.
-A fene vinné el, hogy ennek is pont most kellett továbbképzésre mennie.-Dühöngött még mindig.
Kilépett az ajtón, és a bolt felé vette az irányt. Mikor kinyitotta az ajtót, az ajtó felett felaggatott csengõk
megszólaltak, és a boltos felriadt álmából.
- Látom nagy a forgalom.
- Mit parancsol?
- Te új vagy itt.
- Igen
- Egy doboz szivart, és ha lehet, siess, ma még más dolgom is van.
- Jó’vanna máris hozom.
A boltos kiszolgálta hõsünket. Távozás közben a Mexikói feltépte a csomagolást majd ki is vett egyet az áhított
rúdból.
- Mi van?Design-t változtatott a helyi szivargyár?Ilyen zöldet még nem láttam. Csakhogy kisebb. Talán
ezért került csak ennyibe.
Rögtön rágyújtott egyre, de ebben a pillanatban átfutott agyán a szörnyû felismerés. Gyorsan kiköpte. Pár
másodperc múlva a petárda nagyot robbant. A Mexikói tajtékozva ment vissza a boltba, csakhogy ott már nem talált
senkit. Így hát gyorsan kiszolgálta magát, és a hátsó ajtó irányába vetette magát. Útközben átesett az igazi eladóson.
Gyorsan kiszabadította.
- Elnézést, de megkaphatnám azt, amivel megkárosítottak?
- Ismerlek már elég rég óta. Csak akkor beszélsz így, ha hazudsz. Egyébként is láttam,
hogy már elvetted, ami a tiéd.
- Láttad az arcát?
- Nem, de azt hiszem a dohánygyárból jött. Érezni lehetett.
Ezek után egybõl a dohánygyár felé vette az irányt a hõsünk. A dohánygyárban nem talált semmi érdekeset. Õk is
értetlenül álltak az esemény elõtt. Visszament az irodába és írt egy levelet.
Pár nappal késõbb egy feketébe öltözött barna kalapos férfi lovagolt be a városba szép fekete telivér lovon.
Látszólag nem volt nála fegyver. Neki az elméje volt a fegyver szó-szoros értelmében. Az iroda felé vette az irányt.
Odaérve leszáll a lóról, és be akart nyitni. Zárva volt. Letörölte az ablakot és benézett.
-Hmm…-mormogta
Összpontosított egy másodpercig majd a belsõ energiáit összeszedve belelõtt az ajtóba. Az ajtó még így sem akart
engedni. Berúgta. Az ajtó üvegei mind kitörtek.
- Pár ember ellenõrzõjének lõttek.-momdta
Rettenetes látvány volt. Tisztán látszottak a dulakodás jelei. A sarokban található szekrény ajtaja letépve, az egyik
asztal felborítva, a másik a helyén volt. Az asztalokhoz tartozó székek darabokban.
-Szemetek.- mormogott megint
A földön egy cédulára lett figyelmes az ismeretlen, vagy mégsem olyan ismeretlen az ismeretlen? Felvette és
elolvasta. Kiment a lovához belenyúlt a nyeregkápába és kivette belõle a belsõenergiaelosztót. Ez a furmányos kis