 |
 |
|
egyesek ilyen pólót? A kérdésre az egyik válasz
feljebb már megkaptuk: „Mert mindenki ilyet
hord”. A fiatalok akaratlanul is „egyenruhába”
öltöznek. „Kit érdekel, mit jelent?”
Most pedig hadd szóljak magamról. Én nem
tartozom ahhoz a „tömeghez”. A jelentések, és a
történelem (utóbbi halványabb) tudatában
mégis viselem a ruhát. És miért? Mert
számomra az a kor egy érdekes világ. Ami –
részben – sajnos az én életembõl kimaradt.
Ezeket így igyekszem bepótolni. Folyamatosan
próbálok az életembe egy kis szoci-fílinget
belopni. Ami nem is nehéz. Az egész szobám azt
tükrözi, mintha húsz-harminc évvel ezelõtt
lenne. Míg mások megvetve dobálják ki a
tervgazdaságnak köszönhetõ tömegcikkeket
(jelen esetben a tömeg más értelemben szerepel,
mint az elõbbiekben), amikbõl sohasem volt
hiány, én ész nélkül kutatok utánuk. Szinte
mindent összeszedek, legyen az DDR, CCCP,
vagy más szocialista termék. A karórától a
kitüntetéseken át az elektromos dolgokon túl
mindent. De visszakanyarodva a ruházatra,
folyamatosan keresek Senior márkájú melegítõ-
felsõt. Szerencsére nem volt nehéz beszerezni
Tisza cipõt, meg Trapper farmert, hisz az egykor
megvetett, és az egyedül beszerezhetõ ruhákat
ma újra lehet kapni a boltokban. Méghozzá a
legnagyobb márkákkal egy árban, és
eladhatóak! Több farmeremet is anyukám
segítségével trapézzé alakítottunk. De nem
akármilyenre! Az igazi, 70-es évekbelire, ami
alól alig látszik ki a cipõ orra. Ilyene biztos
nincs a „tömeg”-nek!
Tehát inkább a vidám idõkre gondolok a
feliratokat látván, hisz el kell ismerni, az a 40
év nem csak rossz emlékeket hagyott hátra.
Például amikor szüleim meglátták rajtam a
DDR feliratú melegítõt, nem a berlini falnál
meggyilkoltak jutottak az eszükbe, hanem egy
1980-as kirándulás, amikor kispolskival
indultak bejárni keleti szektort. Vagy a
Wartburgunk, ami mindenféle gond nélkül bírta
az utat Athénig. Nagyszüleimnek a rég elfeledett
NDK-s barátjuk jutott az eszükbe, amikor õk
nyaralni jöttek Magyarországra.
És nekem, a sok mütyürön kívül mi jut
eszembe, amikor a DDR vagy CCCP feliratot
látom? Elképzelek magam elõtt egy, mondjuk
berlini családot, akiknek könnyben úszik a
szemük, amikor végre beülhetnek a 10 évvel
korábban igényelt, és kifizetett, kék füstöt
okádó Trabantjukba. Vagy egy jutalomként
kapott SZOT beutalást Szocsiba. Vagy
elképzelem az életem ebben az idõszakban, ahol
rá lennék kényszerülve, hogy a KISZ tagja
legyek, vagy kényelmetlen, mûszálas melegítõt
viseljek, és epekedve várjam, hogy nyugatra
disszidált ismerõsünk Levi’s farmert, Adidas
cipõt, vagy bármilyen, itthon beszerezhetetlen
ritkaságot küldjön, amivel kitûnhetek a
többiektõl. De nem abban az idõszakban éltem,
így manapság ez pont fordítva van. Míg ma
szinte mindenki egyforma ruhában jár, én
igyekszem eredeti, 70-es évekbeli ruhákat
viselni. Talán ha abban a korban nõttem volna
fel, nem hordanám ezeket, hisz ma sokkal jobb
minõségû ruhákat lehet kapni. És valószínû,
sikítva dobnám el az úttörõ-övet, mint Rodolfo a
bûvészdobozt, nemhogy mindennap
használnám. És még viccbõl sem öltöznék be
úttörõnek, ahogy azt nyáron tettem a Volt
fesztiválon. Azzal akkor tényleg kitûntem a
többiek közül. Ám egyébként nem mernék
mindennap úgy járni.
Röviden: úgy gondolom, a jelenlegi
öltözékemmel is kitûnök a „tömeg”-bõl. Mert én
nem azért viselem azokat a ruhákat, mert
másnak is olyan van. Ha ez így túl bonyolultnak
hangzik: Nem is a kinézetemmel különbözöm,
hanem a gondolkodásmódommal.
Keller Mátyás
Nem enni