 |
 |
|
Amennyiben viselkedésemmel zavartam a Tanár urat elnézését
kérem.
Viola Barbara 7. Á osztályos tanuló
Az alábbi levelet volt diáktársunk, Juhász Nikolett írta Hollandiából Kenézné
Ádám Zsuzsannának (diakónia-ápolástan). A Tanárnõ volt olyan kedves, és
megosztotta velünk:
Szia tanarno!
Akkor most megprobalom leirni, hogy mit is csinalok itt kint es milyen a
kinti elet.
Eloszor is, az egesz kiutazasunka rengeteg felkeszito tabor elozte meg, ahol a kint felmerulo gondokrol,
broblemekorl beszeltunk, kik lesznek azok, akik tamogatnak majd kint minket es kiere fogunk tudni
szamitani. Ez a taborok azert is voltak jok, mert nagyon sok emberrel ismerkedtunk ossze es mer ott
sikerult jo kapcsolatokat kiepiteni, ami most nagyon jol jon.Az elso par het szamomra nehez volt
anyelv miatt is, miutan otthon en nagyon szeretek beszelni, de kint nem tudtam magam rendesen
megertetni a tobbiekkel, ami persze egy idovel elmult.Zwolleben lakom egy hazban, masik negy fiatallal
egyutt, de mindenkinek kulon van szobaja, ahova el tud vonulni. Nekunk itt kozosen kell elnunk, ami
annyit jelet, hogy alkalmaszkodnunk kell egymashoz eleg sok mindenben, de ugyanakkor, ok azok,
akikre mindig szamithat az ember. Szamomra nem csak sima lakotarsak ok, hanem baratok es elgsok
mindent csinalunk igy kozosen. Az elso honapokban biciklizni jartunk sokat, miutan itt Hollandiaban
mindent meg lehet kozeliteni biciklivel, csak neha az idojaras nem tul kedvezo. Bulizgatni jarunk, ami
azert eleg furan fest itt kint. Ott kezdodik minden, hogy azokon a helyeken, ahol tancolnilehetne, az
emberek inkabb inni jarnak be es a tancteren szopogtjak az itokajukat, ami elg remes, arrol meg mar
ne is beszeljek, hogy nincs sehol egy normalis DJ, aki keverni tudna.De ez csak a dolgok egyik resze.
Egy kolostor kozeleben lakunk es vegulis az ott lakok a felugyeloink, akikkel eddig meg semmi
osszetuzesunk nem volt es borzasztoan rendesek es kedvesek velunk.Szeptembertol november eleig az
volt a feladatunk, hogy megismerkedjunk mindenkivel, aki a kolostarban lakik es dolgoznik.November
elejen kezdtuk csak el az igazi munkat, meg addig egyebkent is rengeteg szeminariumunk volt addig es
jo sokat utazgattunk. Majd mindenki elkezdett, szepen, rendszeresen dolgozni es persze, kulonbozo
helyeken.En egy lovardaban dolgozom, ahol heti 3 napot toltokes minden nap 8 orat dolgozom.
Testileges szellemileg fogyategos gyerekeket es felnotteket lovagoltatunk egyarant, akikkal nagyon jo
kontaktust sikerult kiepitenem es a munkatarsaimmal is, akik mar most azert aggodnak, hogy mi lesz
veluk, ha en vegleg hazamegyek. Azt hallottam mar nem egy helyrol, hogy en vittem be oda a mosolytes
az eletet, ami kicsit furcsa szamomra, mert a hollandok szerintem egy nagyon jo kedvu nep, ami
azertfurcsa egy kisse, mert itt szinte mindig esik az eso, de ok meg akkor is jo kedvuen biciklizgetnek.A
het minden szerdajan az 5 ember, aki egyutt lakik, azaz nekunk, az egyik apaca programokat szervez
es ez a nap a tanulase, a velemenycsereje. Ez a nap arra van, hogy egyutt legyunk es jobban
megismerjuk a masikat, akivel egyutt elunk. Csutortokon meg a Wasdomban dolgozom, ami egy
ifijusagi centrum, ahova csoportok jonnek es foglalkoztattjak okat mas emberek, avgy mi meselunk
dolgokat, hogy elunk egyutt es mit csinalunk. Mindenkinek van egy napja, amikor ott dolgozik, csak
epp csoport nincs mindig.Minden heten penteken az apacakkl vacsorazunk egyutt es ilyenkor egyutt
fozunk, majd utana kozosen elmegyunk a 19 oras misere, amit a kolostorban fespernek neveznek. Itt