 |
 |
|
VIII.
Vadász: -Íme, úrnõm, a leány szíve
Nem hagyta el a sötét erdõt élve.
Mostoha: -Köszönöm, hû vadász szolgálatod,
Béredet még ma este megkapod.
(A vadász kimegy, a mostoha a tükörnek beszél.)
Most, hogy az ostoba libának vége,
Beteljesült szívem hõ reménye.
Én lettem a világon a legszebb,
Így van-e tükör, mondd meg!
Tükör: -Szép vagy úrnõm, ez tagadhatatlan,
De Hófehérke szépsége változatlan.
Amit kaptál, nem az õ szíve,
Õt elrejti az erdõ hét törpéje.
Erdõ mélyén van kis kunyhójuk,
Hófehérke viseli a gondjuk.
Mostoha: -Hallgass te ostoba!
Úgy látom, én magam megyek oda.
És ha már a vadász nem végezte dolgát,
Akasztófa kötele szorítsa el torkát!
IX.
Mostoha: -Üdvözöllek kedvesem, átverlek én rendesen. Vegyél tõlem hajfestéket, és el fog fogyni minden pénzed.
Hófehérke: -Megveszem a hajfestéked, s pénzem odaadom néked.
Mostoha: -Nesze drágám, használd csak.(Többé már nem láthatnak.)
(Hófehérke befesti a haját szõkére, és elájul.)
X.
Gyerek: -Anyu, anyu, ugye nem halt meg?
Mesélõ: -Csak várd ki a végét, és ne félj.
Szende: -Hát ezt itt meg mi lelte?
Lehet, hogy lelkét kilehelte?
Szundi: -Mitõl lett szõke a haja?
Tudor: -Nem hiszem, hogy komolyabb a baja.
Hozzatok egy kis vizet,
Leöntjük és föléled.
(Egy vödör vízzel leöntik, így Hófehérke megmenekül.)
XI.
Mostoha: -A kis nyomorult befestette haját,
Szépségemnek már semmi sem szab határt.
A legszebb én vagyok, igaz tükröm?
Tükör: -Sajnálom, hogy rossz hírt kell közölnöm,
A törpék kimosták a mérget a hajából,
Megmentették õt ezzel a haláltól.
Mostoha: -Hazugság! Lehetetlen!
Mérgem saját kezûleg kevertem.
Hát elmegyek hozzá még egyszer,