 |
 |
|
De ebbõl az álomból nem ébred fel.
XII.
Mostoha: -Nesze pizza, te kérted, én hoztam ki tenéked!
Hófehérke: -De ugye paprikás?
Mostoha: -Persze, persze, edd csak meg!
(S kileheled a lelked.)
XIII.
(A törpék meglátják, hogy Hófehérke meghalt?!)
Vidor: -Jajj, mi történt te véled? Kilehelted lelkedet?
Kuka: -Szegény pici Hófehérke, biztos meghalt mindörökre.
Morgó: -A kis pesszimista.
Tudor: -Nem halt meg ti ostobák, csak kómában van szegény leány.
Szende: -Jajj Istenem, mi lesz velem??
Szundi: -Gyorsan tegyük gépre, s hívjuk a herceget végre.
Hapci: -Háló? Ott a Szõke Herceg? Itt Hapci!
Herceg: -Egészségedre! Igen én vagyok a Herceg, a Szõke Herceg.
Hapci: -Gyere gyorsan, mert szép szerelmed kómában van.
Herceg: -A szerelemnek szárnyán repülök,
Hisz én vagyok a Szõke Herceg.
(A Herceg megérkezik a törpékhez, akik már gépre tették Hófehérkét.)
XIV.
Herceg: -Mi van veled, ó szegényke,
Jöjjön velem Hófehérke.
Morgó: -Nem érdekel a kiscsaj baja,
Hozzátok már, hol a kaja?
Tudor: -Számításaim szerint, ha most nem viszi el,
Nem leszek én nyugodt szívvel.
Herceg: -Köszönöm, ó törpök,
Hálám „Hapci” örök.
(A herceg cselédje talicskán elviszi Hófehérkét. A talicska egy kavicsban megbotlik, és Hófehérke felébred.)
Herceg: -A jó citromba, hogy lehetsz ilyen, te ostoba!
Hófehérke: -Üdvözöllek szép herceg. (Ásítás közben nem használja a kezét.)
Herceg: -Nem kellesz nekem te hetyke.
Most visszaviszlek mostohádhoz,
Vissza a jó édes anyádhoz.
Mostoha: -Üdvözöllek kisleányom (Átöleli)
Ezt bizony még jól meg bánod…
Vége:
Mesélõ: -Most kisfiam, vége a mesének.
Gyerek: -Köszönöm anyu, már nem is félek.