 |
 |
|
Fizikusokból
néhány jelenet. A szereposztás különösen
parádésra sikeredett. Möbiust, alias Kovács
Andrást már akkor a szívünkbe zártuk, mikor
kilépvén a színpadra egy rózsaszín mackót
hajított a közönség soraiba. Dina Mátyás
elhitette velünk, hogy bármely ráérõs napján
szívesen eljátssza a magát Newtonnak tettetõ
ember szerepét. Most sajnálhatja csak a
színmûvészeti iskola, hogy ezek a végzõs
fiatalemberek nem csak ehhez a mûfajhoz
értenek. Bátran kijelenthetem, eddigi
sylvesteres pályafutásom alatt az egyik
legjobb bemutatót láthattam. Azonban egészen
apró könnycseppet véltem felfedezni
Dürrenmatt szemében, mikor meglátta a
szereplõk kezében a magukat porondon
kínosan érzõ, súgóként használatos papírokat.
Az elõre megígért 12. a-s lányok által
begyakorolt fátyolos tánc sokak,
fõként férfiemberek bánatára,
elmaradt. Kár. A rendezõk
csalafintasága miatt, s
rátermettségüket igazoló döntés
értelmében minden osztálynak
kötelezõ volt beöltöznie
valamilyen jelmezbe. A
harmadik helyen Bíró Zsolt által
vezetett mérkõzés kezdõ
sípszavára várva álltak fel a
csapatok, melyeket ifjú
növendékeibõl állított össze. A
dobogó képzeletbeli második
fokára azon osztály állhatott fel,
mely egy egész cirkuszi
társulatot vonultatott fel iskolánk
szerényen kialakított színpadára. S
utolsónak, a nyertes társaság, akik egy
perc alatt igazi
középkori pesszimista hangulatot
varázsoltak intézményünk amúgy sem
túl bizalomgerjesztõ szürke falai közé.
Egy pillanatig valóban úgy éreztem,
hogy hamarosan valaki elkezdi jobbra
és balra állítgatni a tanulókat. Nem így
lett. Ám ehelyett az elfoglaltság helyett
inkább ismét magyar néptáncnak
lehetett házigazdája gimnáziumunk.
Meglepõ módon a diákok egy nagyobb
Kisistenek
pesszimisták
optimisták