 |
 |
|
Egy vasárnak szépen kiöltözve elmegy a templomba. Már régen járt itt. Mintha minden megváltozott volna.
A nagy, komor falak most fehéren fénylenek, az ablakokon csak úgy ömlik be a fény, megvilágítva a padokban ülõ
lányokat. Mintha angyalok lennének, úgy ülnek ott.
Legszebb közülük Láng Vica. Ahogy a fiú ránéz, úgy elpirul, hogy pipacs színû mellénykéje fakónak tûnik
arca mellett. Dús haja vízesésként omlik a vállára, ezt a kedves kis arcot keretezve. Gergõ hiába próbál odafigyelni
az igehirdetésre. Pedig az öreg tiszteletes igen szépen beszél, érdemes lenne hallgatni. A fiú esze máson jár. A
szeme is.
Templom után szívesen hazakísérné Vicát, de messzirõl is látja, hogy otthon, a kerítésen ülve várja õt a
fehér cica. Hazamegy, de a szép lányt nem felejti el. Most már tudja, hogy kinek csinosítja a házat, s munka
közben boldogan fütyörészik.
– Hej, macskám! Nem sokáig leszünk már egyedül!
Alig várja, hogy újra vasárnap legyen. A templomból kijövet Láng Vica után fordul, és egészen hazáig
kíséri. Azután is gyakran találkoznak. A lánynak nincs ellenére a derék Gergely. Csak a macskát nem szíveli
sehogy sem. Nem érti, hogy ragaszkodhat ennyir eehhez az állathoz Gergõ.
Decemberben hirdeti ki õket elõször az öreg tiszteletes. A következõ pár hét pillanatok alatt elillan.
Esküvõjük napján csikorog a hó a templomba igyekvõk lába alatt.
– Ki látott már ilyet: télen esküdni?
De Vica és Gergõ arca sugárzik a boldogságtól. Õk nem érzik a hideget. A kíváncsi tekintetek sem érnek el
hozzájuk. Szemükben a lobogó gyertyák fénye tükrözõdik, ahogy egymás kezét fogva állnak. Az öreg pap minden
szavát figyelik, és örökre az emlékezetükbe vésik. A szertartás után, kilépve a félhomályos templom kapuján, alig
látnak, úgy csillog a frissen esett hó. Ilyen szép idõben vonul a násznép a lányos házhoz, ahol az asszonyok már
hajnal óta sütnek-fõznek. Szinte az egész falut meghívták. A házat majd' szétveti a jókedvû dínom-dánom. Van itt
minden: étel, ital, muzsika. Még a végén ki is melegszenek, pedig kutya hideg van odakint.
Éjfélkor az ifjú pár otthagyja a mulatozókat. Kilépnek a fagyos éjszakába, és elindulnak Gergõ háza felé.
Nem kell lámpás sem, a telihold világít a havas tájon. Csendesen lépkednek, megértik egymást szavak nélkül is.
Gergõ nyitja ki a kaput, de valami rossz érzése támad. Nem baj, nem figyel rá. Esküvõje napján ne legyen az
embernek rossz érzése. Az ajtó elõtt állva nem veszik észre a hóban mozdulatlanul fekvõ macskát, amit reggelre
teljesen befed a hó…
(Bognár Júlia)
kritika
"Barátok" között
A televízió mûsorai között tallózgatván az ember mindig abban reménykedik, hogy rosszabb már nem jöhet. Az
éppen aktuális bosszankodás közepette úgy érzi, hogy nem, ezt már nem létezik alulmúlni. Azután mindig rá kell
jönnie, hogy a produceri, forgatókönyvírói, rendezõi fantázia valami rejtélyes eredetû és járványos agybénulás
következtében tökéletesen blokkolt, és ha – amint mondják –, az átlagember a tudati kapacitása három-négy
százalékát használja a mindennapi élete során, úgy azt kell gondolnunk, a televíziós mûsorszülemények egy-két
tizednyi (EEG-vibrációt alig-alig mutató) agymûködés eredményei.
A Barátok között-sorozat ennek látványos és fõiskolai szinten tanítható példája. A mûsor döcögõsen indult néhány
éve, és sajnos úgy is maradt. Emlékszem, milyen hiányérzetem volt az elsõ részek láttán, amikor úgy éreztem, félig
megírt párbeszédek, ki nem dolgozott szituációk között bukdácsolt az amúgy rokonszenves színészgárda, és sem az
öröm, sem a harag kifejezõdése nem tûnt hitelesnek. Fáradt, elnyûtt arcok, mintha mindenki utálná egymást: férj a
feleségét, szülõ a gyermekét és viszont, vállalkozó az üzlettársát, mindegyik szomszéd a másikat, aki itt rontja a
levegõt. Humor, laza könnyedség nyomokban sem lelhetõ fel, homlokráncolás, keserûség, irónia és gúny annál
bõvebben. A sorozat kiötlõi valószínûleg a végletekig nekikeseredett, negatív gondolkodású emberek, akiket az
élet számos nehézsége mellett még a heti folytatás megírásának a nyûge is nyom. Másképpen hogy születhetnének
olyan száraz, tankönyvízû párbeszédek, amelyek hallatára a szobámban békésen heverészõ eb hátán felborzolódik
 |