 |
 |
|
a szõr és a jószág sietve átvackol a konyhába. Nem látunk eredeti ötleteket, sem igényes kivitelezést, az egyes
részek olyan szabványszerûen hasonlítanak egymásra, mint két gyorséttermi hamburger.
Pedig milyen egyszerû lenne! Az ember "tömegközlekedése" közepette, a munkahelyén és barátok között jobbnál
jobb történeteket hall, és uram bocsá', ha már nekünk szól a mûsor magunkról, nem ártana tükröt tartani a
nagyközönségnek a nevelés tétova szándékával. Nem és nem, ez az életszerûség valahogy nem akar sikerülni még
a díszletezésben sem. Eltelt néhány év a kezdetek óta, de a berendezés színtelensége mit sem változott. A filmbéli
családok valószínûleg ugyanazt a lekberendezõt bízták meg a "Tökéletesen semleges legyen!" kéréssel, azután,
amikor hajlékuk elkészült, gyorsan elmentek máshová lakni, mert a filmbéli otthonokban sehol egy nyitva felejtett
könyv, egy félig telt vizespohár, netán egy jó kis kupac mosatlan. Gondolom, forgatás idejére ezek az emberek
rosszkedvûen hazalátogatnak rideg otthonaikba, unottan veszekszenek egy kicsit, lassan, komótosan "felkapják a
vizet" néhány semmiségen, érzelmek és mosoly nélkül kibékülnek, és nagyon vigyáznak, hogy ezenközben
megfelelõ profiljukat mutassák a kamerának.
Úgy képzelem, hogy amikor vége a forgatásnak (mert az ember egy percre sem tudja elfelejteni, hogy egy
szerencsétlen forgatáson van), a gyártási segéderõk leoltják a lámpákat, "ennyi!", kiált a rendezõ, a színészek
egycsapásra felszabadulnak, nagyot nevetnek, és egymást kedélyesen hátba veregetve elmennek valahová egy pofa
sört meginni.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy sosem innen kezdõdik a történet.
(Szántó Zsuzsanna)
agóra
Hirtelen felindulásból
papírra vetett gondolatok a
mai magyar oktatásról az én
szemszögembõl nézve
Mielõtt belekezdenék, tisztázzunk néhány dolgot: ez az ötlet úgy jutott az eszembe, hogy egy családi vita hozta ki
belõlem, úgyhogy eléggé ideges vagyok. Nem titok, azon kaptam össze a szüleimmel, hogy már megint ramatyul
állok franciából, és én ezt nem is veszem olyan nagy tragédiának. Hát nem! Elegem van abból, hogy két nyelvet
kell tanulnom! Minek? Egyet sem tanulunk meg rendesen. Elegem van abból, hogy a szerencsétlen diákokkal
megutáltatják az iskolát a sok matekkal, fizikával és kémiával. Sokszor olyan dolgokat tanítanak vagy próbálnak
beleverni a diákok fejébe, ami nem a mi illetve az alattam járó korcsoportok szellemi szintjéhez igazodik.
Ugyanakkor a biológia is elvont, nehéz és túl részletes. Mire jó a fakultáció? Talán arra, ha valaki valamelyik
tantárgyból esetleg tantárgyakból nagyon villog, akkor ott elsajátíthatja az átlagosnál jóval több tudást az adott
tárgyból. Csakhogy a fentebb említett tárgyaknál az "átlag", amit elvileg minden szürke és egyszerû diáknak tudnia
kéne, magasan van.
Ha tehetném, akkor elbeszélgetnék az Oktatási Minisztériumban a sok "nagytudású" bürokratikus
nyakkendõs "úrral".
 |