 |
 |
|
kettéosztott világnak, hogy ügyesen, hogy ügyetlenül, de végsõleg elég kevés eredménnyel; és a nálam sokkal
nagyobb szellemi kapacitású édesapám is reménytelennek tetszõ helyzetekben járta ugyanezt az utat. Honnan volt
erõnk ehhez, neki és nekem a magunk helyén? Nyilván sejtitek, hogy nem saját forrásból. Hadd mondjak most
annyit, hogy neki haláláig, nekem mostanáig minden sikertelenség ellenére nem fogyott el az a meggyõzõdésünk,
hogy – az eredményességi mutatóktól függetlenül – ezt kell tennünk.
Kérni szeretném tehát, még egyszer: ne adjátok meg magatokat annak, hogy ezt a helyzetet tudomásul kell
venni. Kívánni pedig azt szeretném nektek, hogy egész életetekben kapjatok ehhez elég lelki erõt; a következõ
tanévben pedig kapjátok meg mindazt, ami szellemi és lelki fejlõdéseteket ebbe az irányba továbbsegíti. Ugyanez a
két kívánság a Biblia szavaival összefoglalva így hangzik: az Istennek békessége, amely minden értelmet felül
halad, õrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Ezzel a kéréssel és kívánsággal nyitom meg a 1002-2003-as tanévet.
India -
ahogyan azt a Sylvester
újdonsült tanárnõje
látta
?
Namaszté! Hindiül üdvözöllek benneteket.
Jóné Jutasi Angelika vagyok. Szeptember óta
angolt és hittant tanítok a gimnáziumban. Már
többen tudjátok rólam azt, hogy az elmúlt három
évet férjemmel együtt - aki szintén tanár - Dél-
Indiában töltöttem. A református és evangélikus
egyház missziói munkatársaiként a Kodaikanal
Nemzetközi Iskolában tanítottunk. Hadd meséljem
el, hogy milyen benyomások értek bennünket
ebben a különös országban.
?
Három évvel ezelõtt trópusi
védõoltásokkal telepumplálva érkeztünk meg
Bombay-ba, mai nevén Mumbay-ba. A
repülõtéren megcsapta az orrunkat a jellegzetes
savanyú vas szag, amelyet a magas páratartalom
miatt korrodáló fémek bocsátanak ki magukból.
A várótermek sarkai vöröslöttek a sok bételdió-
köpettõl. A helyiek ugyanis ezt a diófélét rágják
és a szájukban összegyûlt piros nyáltól a falak
mellett szabadulnak meg. Az ablakok
maszatosak voltak az esõtõl, a párától és a
mocsoktól. A repülõtéren az alkalmi ügynökök
száza rohant hozzánk, hogy "segítsenek" a
pénzváltással, taxit vagy szállást szerezni, egy
kis "baksis" fejében. Az utcákra kilépve kisebb
volt a tömeg, viszont annál inkább ledöbbentünk
a borzasztó nyomor láttán. Csontvázszerû
emberek szakadt, koszos rongyokba burkolózva
aludtak az utak mellett. Nem is kellett több
nekünk, megvolt a "culture-shock", az eltérõ
 |