 |
 |
|
kultúrából fakadó sokkhatás. Aznap éjjel alig tudtunk aludni.
?
Másnap folytattuk utunkat dél felé, ami a belföldi repülõjárattal is 5-6 órába telt. Gazdaságossági
szempontból a járatnak megállóhelyei voltak különbözõ városokban. Lehet, hogy az Air India személy-repülõjére
váltottunk jegyet az expressz helyett? Végül Madurai-ban szállt le a gép, innen az iskola már autót szervezett a
számunkra. További hat órás út következett, rossz utakon, számtalan poros falvon át. Félúton megláttuk a Palani
hegység magasztos kék csúcsait és elindultunk felfelé a kanyargós kaptatón. A 2000 méter magasan fekvõ
Kodaikanal vezetõ utat 3 óra alatt tettük meg a szakadt Ambassador autóban. (Ezt a tipikus indiai autómárkát az új
Peugeot reklámban lehet mostanában látni). Minden kanyarban egyre hûvösebb és ritkább lett a levegõ és ezzel a
növényzet is megváltozott. A szubtrópusi buja bokrokat a zörgõ levelû, sudár eukaliptuszfák váltották fel. Mire
Kodiba értünk, a síkság 40 fokja után bizony dideregtünk a 15-18 fokos friss hegyi klímában.
?
A szolgálati lakásunk, vagyis inkább az otthonunk egy egyszerû házikó lett. Ennek kõbõl voltak a falai,
belül sárral volt kitapasztva és a simának nem mondható falak fehérre voltak meszelve. Alattunk rideg beton padló,
felettünk a gerendákon hullámpala, mennyezet nélkül. Az ablakokon nem szúnyogháló volt (hiszen ott a
hegyekben nincsenek szúnyogok), hanem majomháló. Ugyanis a majmok igen kiterjedt, több generációs
családjaikkal néhány naponként meglátogattak minket. A konyhába beszabadulva percek alatt borzasztó pusztítást
voltak képesek végezni … Mégsem tudtunk rájuk haragudni, hiszen olyan emberiek, olyan viccesek voltak.
?
Az iskola, ahol tanítottunk, Dél-Ázsia egyik leghíresebb bentlakásos intézménye. Az iskolát amerikai és
svéd misszionáriusok alapították száz évvel ezelõtt. A kezdetekkor csakis keresztyén, illetve csakis fehér diákjaik
voltak. Ma viszont a tanulók fele indiai (a másik fele amerikai, angol, japán, dél-koreai, afrikai, tibeti, bhutáni), és
nem keresztyén, tehát hindu, muzulmán, buddhista, vagy más vallású (szíkh, dzsáin, parszi, stb). Ami egy ennyire
sokféle diákságot összekötött és egyesített, az az volt, hogy mind jól beszéltek angolul, mind egyetemre készültek
és mind nyitottak voltak a többiek kultúráját megismerni.
?
India sok furcsa szokást hordoz magában. Az emberek egymással nem fognak kezet, hanem a kezüket
összetéve és meghajolva namaszté-val üdvözlik egymást. A földön szeretnek ülni, jót csak kézzel tudnak enni. A
szent tehenet az utcán megérintik, megcsókolják. A szegényekkel irgalmasok, a számtalan koldusnak mindig
adnak. Az ételeik fûszeresek, csípõsek, és többnyire vegetáriánus módon készülnek el. Az asszonyok orrbavalót,
bokaláncot és lábgyûrût hordanak, még ha szegények is, mint a templom egere. A házasságokat a szülõk
"szervezik" a fiatalok (gyakran gyerekek) megkérdezése nélkül. Csak mostanában kezd elterjedni a szerelmi
házasság, természetesen a nyugati befolyás eredményeként. A fiatalok viszont már itt is Pizza Hut-ba járnak, kólát
isznak és az indiai MTV-t nézik.
?
A nemzetközi iskolában a tanév másként zajlott, mint Magyarországon. Iskolánkban a évnyitó már július
elején volt, és az elsõ félév novemberben végzõdött. A második félév egy hónapos karácsonyi szünet után
januárban kezdõdött és májusig tartott. Az öt-öt hónapos félévek alatt viszont nem volt megállás: reggel nyolctól
délután fél ötig tartottak az órák, utána énekkar, zenekar, színjátszó-kör, sportfoglalkozások és DÖK gyûlések.
Vacsora után pedig szigorú szilencium mellett tanulószoba volt a kollégiumokban, egészen lámpaoltásig. Az iskola
életéhez hozzátartoztak a vallási alkalmak is: az áhítatok és a hol konzervatív, hol modern istentiszteletek, melyek
a gyerekek aktív részvételével folytak. A nem-keresztyén tanulók közül néhányan megtértek és
megkeresztelkedtek, de emellett bízunk abban, hogy több emberben elindult valami, ami lehet, hogy csak késõbb
fog beérni, de Isten elvégzi munkáját mindenkiben, ahogyan azt igéjében megígérte.
?
A munkánkat Mesterházy Balázs és felesége folytatja. Õk is hittant tanítanak, és leveleik tudósítása szerint
a volt tanítványainkat már név szerint ismerik. Bizonyára nagyon örülnének neki, ha egy - akár közösen írt -
levélnek is vagy e-mailnek.
Jóné Jutasi Angelika
Az iskola címe: Kodaikanal International School, Kodaikanal, Tamil Nadu, 624 101, India.
E-mail: balazsm@kis.ernet.in
Az iskola weboldala: www.kis.ernet.in
??????
 |